Elfelejtett gyümölcseink
Fekete-, és fehér eperfa
A fekete eperfa Közép-Ázsiából, míg a fehér Kínából származik, régen mind a két fajta megtalálható volt Magyarország egész területén, majd minden parasztháznál, manapság viszont kevésbé népszerű – hulló termése miatt. Az eperfát egyes területeken szederfaként ismerik, gyümölcsét is szedernek mondják, annak ellenére, hogy a szeder a rózsafélék családjába tartozó cserjeféle. Gyümölcsét nagyon szerették a gyerekek, de az idősek is örültek neki, sokan készítettek belőle például bort.
A fehér eper éretlenül kesernyés, viszont megérve istenien finom, mézédes. A fekete eper savtartalma magasabb, kevésbé éretten is fogyasztható, ekkor üdítően savanykás, megérve pedig édeskés, a szederhez hasonló. Többen azért nem szeretik, mert beszínezi a nyelvet, illetve a bőrt, ráadásul kimoshatatlan foltot hagy a ruhán. Kiválóan alkalmas mindkét fajta eltevésre, mélyhűtőben tárolhatók, de készíthető belőlük befőtt, mártás, gyümölcslé, szörp, turmix, még akár lekvár is. A fehér eperfa termése pedig alkalmas pálinka, és aszalványkészítésre, a fekete eperfáé gyümölcsborkészítésre.
A madarak kedvelőinek is ajánljuk ezeket a növényeket, mivel a galambok, a kacsák, és a libák is szeretik. Tudni kell róluk, hogy a kutyák is szeretik, de esetükben oda kell figyelni, mert hajlamosak több marékkal is fogyasztani belőle, ami emésztési problémákat okozhat.
Húsos som
Egész Európában, így a Kárpát-medencében is elterjedt ez a fantasztikus növény, már ősidők óta gyűjtjük termését, és még a kertekbe is beköltöztettük. Manapság már csak az erdők szélein, középhegységeink erdeiben találkozhatunk velük. Termése piros héjú, tojásdad, hosszúkás, csonthéjas magot tartalmaz, éretten kellemes ízű. Sajnos ma már csak kevesen tudják, hogy mennyire értékes növény: gyümölcsének C-vitamintartalma 200 mg/100 g körül van, gazdag karotinban, tovább sok cukrot, pektint, almasavat tartalmaz. Terméséből kiváló lekvár, szörp, kompót, gyümölcsbor és pálinka készíthető. Értetlen termését az olívabogyóhoz hasonlóan teszik el sós vagy ecetes vízben, már az ókor óta.
Hamvas szeder
A hamvas szeder manapság már csak a hazai erdők lakója, régen viszont ott volt őseink kertjében. Termése lédús, savanykás, íze felveszi a versenyt a csemege változattal, annál viszont valamivel kisebb. Leveléből teát készítenek, kékes színű termését pedig étkezési célokra használják, emellett fontos vadtakarmány is.
Fekete bodza
Egész Európában előfordul ez a 3-10 méter magasra megnövő terbélyes fa, vagy cserje. Réges-régen a fekete bodza egészét felhasználták a gyökerétől a kérgén át egészen a leveléig. A népi gyógyászatban a szegény ember patikáját jelentette, főzetével kezelték a székrekedést, a szemgyulladást, ugyanakkor használták fájdalomcsillapítóként, hánytatóként, köptetőként és vizelethajtóként is. Manapság cukorral, citrommal és vízzel erjesztve finom, enyhén savas üdítőitalt készítenek, de szörpöt és lekvárt is készíthetünk belőle. Helyenként pálinkát főznek belőle, de mivel nagyon munkaigényes a művelet, ez ritka és drága. A bodza többek között számos vitamint (A, B, C), folsavat, ásványi anyagokat, vasat, kalciumot, káliumot, magnéziumot és foszfort tartalmaz.
Köszméte
A köszméte, vagy más néven egres nagyszüleink közkedvelt növénye volt, 50-70 évvel ezelőtt megtalálható volt minden egyes kertben, manapság viszont sajnos csak kevés helyen lehet vele találkozni. Valószínűleg szúrós tüskéi miatt lett kegyvesztett, amik egy-két centiméter nagyságúak és közvetlenül a levelek alatt helyezkednek el. Régebben viszont pont a tüskék miatt kedvelték, gyakran ültették kerítések mentén. Termése ovális vagy gömbölyű, többé-kevésbé vörössel futtatott zöldes, vagy sárgás, lédús álbogyó, benne 40-50 darab pár milliméter átmérőjű tojásdad mag található. A köszméte magas az A-, a B1-, és a C-vitamin tartalma, emellett pektint, ásványi anyagokat – kálium, kalcium, foszfort tartalmaz. Fogyasztása nagyon jó hatással van a belső elválasztású mirigyekre, a májra, a szívre, nagyobb mennyiségű fogyasztása viszont hasmenést okozhat.
(forrás: agraroldal.hu)
