Elhunyt Varga Vilmos
A magyar színházművészet kiválósága, az erdélyi magyar színjátszás egyik nagy öregje ma hajnalban hunyt el egy súlyos betegséget követő műtét után egy németországi kórházban – tudatta a családja a nagyváradi barátokkal, pályatársakkal.
Varga Vilmos a Bihar megyei Hegyközkovácsiban született 1931-ben, a nagyváradi Kereskedelmi Líceumban érettségizett, majd beiratkozott a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemtől átmenetileg leválasztott Jog- és Közigazgatási Egyetemre (1952). Főiskolai tanulmányait végül a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán folytatta. A diploma elnyerése után (1957) a temesvári színház magyar tagozatához szerződött. Innen került 1968-ban a nagyváradi színházhoz, amelynek 27 évig vezető színésze volt (1968–95). Közben 1983–85-ben a bukaresti I. L. Caragiale Film- és Színművészeti Akadémiám rendezői diplomát is szerzett.
Az országos elismerést színházi alakításain kívül egyéni irodalmi estjeivel szerezte. Az Országos Színházi Fesztivál I. díját a Maszek ballada hozta 1969-ben. Ezt a műsort, amelynek keretében a második világháború utáni romániai magyar költőnemzedék legjobbjait szólaltatta meg, az Electrecord nagylemezeken jelentette meg 1980-ban. Humoros irodalmi válogatása: Nézz vissza nevetve (1969). Nagy sikerű stúdió-előadás volt Páskándi Géza abszurd drámája, A bosszúálló kapus, amelyben Szakáll Danit alakította (1970). Az Én, François Villon (1973) a bákói Előadóművészek Országos Fesztiválján Ex egno-díjat nyert. Ady-előadóestjének műsora szintén megjelent nagylemezen is (1976), s a művész népszerűségét a határon túl is növelte: 1977-ben a magyar kormány Ady-emlékplakettel jutalmazta, 1985-ben elnyerte a Dénes Zsófia Alapítvány Ady-díját. 1999-ben Páskándi Géza Kérjük a lábat letörölni c. szatírájának, majd Kocsis István Bolyai János estéje c. monodrámájának előadásáért neki ítélték a Rövid Darabok Színházi Fesztiválján a legjobb férfialakítás díját.
1994-ben feleségével, Kiss Törék Ildikó színésznővel Kiss Stúdió Színház néven létrehozta Erdély első magánszínházát, amely azóta is pinceszínházként működik Nagyváradon, emellett a Kárpát-medencei szórványmagyarság és a nyugat-európai diaszpóra körében hirdeti-népszerűsíti a magyar szót és irodalmat következetes küldetéstudattal.
Varga Vilmos már a nyolcvanas évek derekától rendszeresen közölte Színházi noteszlap címen a glosszáit a nagyváradi lapokban. Önálló kötetei közül A Pece-partról jöttem. Regényes önéletírás színészi érzületekkel című 2006-ban, a Szót fogadtam Madáchnak. Adalékok a nagyváradi magyar színjátszás történetéhez című 2009-ben jelent meg. Aniszi Kálmán publicistával együtt írott Magyar színész vagyok Erdélyben című könyvét 2014-ben mutatták be.
A bihari magyarság közösségi rendezvényein, évfordulós megemlékezésein rendszeresen versmondással szolgált, szakmai alázat és kellő hivatástudat jellemezte egész pályáját. Halálával nagy veszteség érte az erdélyi magyar közösséget és közművelődést.
(ittHON.ma)
