Több mint négymillió euróért vásárolta meg új tulajdonosa a bályoki Károlyi–Degenfeld-Schonburg-kastélyt, tízszer többért, mint amennyit 2019-ben kértek érte. Akkor a Bihar Megyei Tanács nem akarta megvenni.
Pedig 2019-ben még 350 ezer euróért kínálta megvételre a viszontagságos sorsú főúri lakot az akkori csődgondnok, azonban Pásztor Sándor RMDSZ-es megyei tanácselnök javaslatára a megye nem élt elővásárlási jogával. De nem is kerestek rá magyar vevőt a tulipános „érdevédők” pedig a kastély a Magyar Királyságban épült, magyar nemesi vagyonból…
Az adásvétel hírét Sorin Sabău bályoki polgármester tette közzé Facebook-oldalán, aki gratulált és sok sikert is kívánt az új tulajdonosnak. Az elöljáró szerint ez egy Szászfenesen bejegyzett, tanácsadással foglalkozó titokzatos cég.
A bályoki kastély eddig kétes hírű bukaresti üzletember, az öt éve meghalt Dan Adamescu egyik regáti cégének a tulajdonában volt, aki korábban szálláshellyé akarta alakítani a 20 hektáros birtokot. A cég azonban csődbe ment, és a besztercei csődbiztos most árverést hirdetett az eladására. Áfa nélkül 4,039 millió euró volt a kikiáltási ár, amit a hírek szerint a Kolozs megyei cég meg is adott.
A bályoki háromszintes főúri rezidenciát gróf Károlyi Tibor és neje, gróf Degenfeld–Schonburg Emma építtette 1896-ban, eklektikus stílusban. Az eredetileg nyeregtetővel ellátott kastélyt 1914-ben alakították át romantikus stílusban. A kastélyt fiuk, gróf Károlyi Imre örökölte, aki Trianon után Magyarországon élt, romámn források szerint a bályoki uradalmat eladta Gheorghe Ghicának. Magyar források szerint 1940–44 között ismét Károlyi-uradalom lett a kastély és húszhektáros környezete. A főúri birtokot 1947-ben kastélyostól államosították, utóbbi előbb gabonaraktár, majd szanatórium lett. Végül a berettyószéplaki kőolajkitermelő-vállalat 1980 után üdülőközponttá alakította, hasznosítva a parkban talált termálvizet. A rendszerváltás után gazdát cserélt, a Petrom tulajdonába került. A privatizáció után az ÖMV-Petrom tulajdona lett, a multi 2011 decemberében 2,5 millió eurót kért érte, de végül 801 ezer euróért átengedte nevezett Adamescu cégének.
Napok múlva talán az is kiderül, hogy a vevő, a szászfenesi cég mögtt ki(k) áll(nak) és milyen sorsot szánnak a szerzeménynek, amely BH-II-m-B-01101 kóddal szerepel a műemlékek listáján.
Forrás: ehir.ro
