Elment a citerás…
Egy hozzánk közel álló személy halálakor mindig nehéz megszólalni. Különösen akkor igaz ez, ha váratlanul éri az embert az illető távozása, és szinte lehetetlen megszokni a gondolatot, hogy ő már nincs közöttünk. Ilyen ember volt Bertalan Attila, akinek nevét sokan ismerik azok közül, akik a magyar népzenei hagyományok őrzésének, továbbadásának sokszor rögös útján járnak. Citerakészítő mesterként – a Partiumban talán egyedül ő foglalkozott ezzel – hangszerei rengeteg emberhez jutottak el, sok idős és fiatal tanult magyar népdalokat az általa készített citerákon. Hangszereit nem csupán maga készítette, de játszott is rajtuk, és nagyon sok gyermek és fiatal felnőtt neki köszönheti, hogy megismerkedhetett ezzel a jellegzetesen magyar hangszerrel, egyedi hangzásvilágával.
Attila életében – hiszen családtagként mi csak így szólítottuk – nem volt magától értetődő, hogy valaha is zenével, főleg hangszerkészítéssel fog foglalkozni. Tanult szakmája nem ez volt, nem járt zeneiskolába, teljesen autodidakta módon képezte magát, ezért megszerzett, majd továbbadott tudása talán még értékesebb is, hiszen teljes egészében saját erőfeszítés eredménye. Zenei vénáját édesapjától, Bertalan Lajostól örökölte, aki hegedűn játszott. Egy jobb korban, jobb világban talán elismert és megbecsült zenész lehetett volna már fiatal korától, de Attila sorsa nem így alakult.
A zene szeretete így is utat tört magának életében, bár sokan évekig furcsállva, lefitymálva beszéltek a csodabogárnak tartott citerásról. Rá is igaz volt, hogy nem lehetett próféta saját hazájában, a teljesítményét illető megbecsülést nem szűkebb környezetében kapta meg. Citerái révén egyre ismertebb, és elismertebb lett Bihar megyében, és mindenhol ahol megfordult. Vásárok, kulturális fesztiválok, népzenei események fémjelezték az asszonyvásári citerák útját, hiszen Attila sohasem felejtette el elmondani, hogy az Érmellék szülötte, akárhol is lépett fel, vagy akárhová vitte hangszereit bemutatni. Az ő nevéhez is fűződik az eddig hét alkalommal megszervezett Húrnyüvő Citerafesztivál, melyből előbb csak részvevőként, később szervezőként is kivette a részét. Felsorolni is nehéz, hány rendezvényen vett részt az elmúlt években, mintha a sors kárpótolni akarta volna, amiért fiatalabb korában nem a zene útját járta, járhatta.
Bertalan Attila sokat adott az embereknek. Szívét-lelkét bele tette citeráiba, és minden egyes dal, amit eljátszott az életörömöt sugározta. Ha igaz, hogy mindenki itt hagy valamit a világban magából, Atilla citerái révén él tovább az őt ismerők, vagy éppen ismeretlenek szívében, hiszen ahányszor megszólal egy-egy általa készített hangszer, egy kicsit mindig az asszonyvásári citerakészítő lelke is kicsendül majd belőle.
Attila, köszönjük! Isten veled! Nem felejtünk el soha!
Barta Béla
