Most éppen mi lesz a rendeltetése?
A ’89-es forradalmi paródia után pár esztendőre lista készült azokról a megmaradt mihályfalvi épületekről, amelyek hozzátartoznak a város arculatához, hangulatához, és amelyeket érdemes lett volna a városnak átvenni, konzerválni, gondját viselni, ha már a régi központ a kommunista vircsaft áldozata lett.
Az egykori Mátray-patika is ezen a listán volt. Története dióhéjban a következő: „A vásárjog után az első gyógyszertár felállítása is kérelmezve volt a községben, és azt 1842-ik évben Kosztka János gyógyszerész fel is állította, amely gyógytárt tőle átvette 1856-ban Mátray István gyógyszerész, s ez ma is fia Mátray Ákos kezében van.” – írja 1934-ben az Érmihályfalvi Évkönyv. Mátray Ákos nagy tiszteletben álló áldozatos, nemes magyar gondolkodásával nagyban elősegítette a városka fejlődését (…) gyógyszertárának és családjának osztatlan megbecsülést szerzett.”
Az első gyógyszertár épülete ma is megvan, homlokzatán az alapítás évével. Néhány esztendővel ezelőtt, amíg az Intesa Sanpaolo Bank be nem lakta (és le nem meszeltette az önkormányzat orra előtt), a neve is ott díszelgett a homlokzatán: A Sashoz címezve. A régi szép stílusos épület tehát a kisváros vezetőségének hanyagsága miatt a gyógyszertártól a kocsmán át, a bankig, minden lehetett már, mindenki festhette, meszelhette, csúfíthatta kedvére, ugyanis Érmihályfalván kicsire sosem adtak. A város arculatát meghatározó épületekre annál kevesebbet. Legtöbbjüket felelőtlenül elkótyavetyélték. Jelenleg a rút vadalma-zöld falakat a bank cégérének a nyomai rondítják, amelyeket lefeszítettek, levertek a falakról.
Hogy ismét kocsma lesz-e vagy a manapság oly divatos fogadóiroda, vagy esetleg egy pár hónapig üzemelő pizzázó, netán valami éjszakai dühöngő, elválik. Tény, hogy nem a történetéhez, eredeti rendeltetéséhez méltón bántak vele az idők folyamán.
Mátray István (1831-1903) gyógyszerész a helyi református temetőben nyugszik.
S. É.
