A közelgő magyarországi országgyűlési választás és országos népszavazás tétje óriási. Arról kell döntenünk ugyanis, hogy kiállunk-e nemzeti érdekeink mellett, vagy visszatérünk a múltba és hagyjuk, hogy a magyar állam működésének ismét egyes külföldi gazdasági és politikai csoportok érdekei szabjanak irányt, és ezzel újra elkezdődjön a magyar vagyon elherdálása, a hazai és határon túli, azaz az összmagyar érdekek lábbal tiprása. Hogy az április 3-i voksolás és referendum nem csupán az Országgyűlés megválasztásáról és gyermekeink védelméről, hanem a teljes Kárpát-medencei magyarság jövőjéről, az eddig elért nemzeti sikerek bebiztosításáról, a béke szavatolásáról és a tartós fejlődés garantálásáról szól, vitán felül áll tehát. A szavazásra jogosult erdélyi magyar állampolgárok ezzel tisztában is vannak.
Most, amikor az elmúlt évek közös sikereit a nemzetére újból és újból rátámadó magyarországi baloldal az elmúlt évszázadból jól ismert módon, külföldi segédlettel vezérelt hazugságkampánya ismét veszélyezteti, Erdélyben is aktivizálódnak elvtársaik. Nem meglepő tehát, hogy egy szűk csoport Márki-Zay Pétert, a balliberális komposztkoalíció és Gyurcsány Ferenc báb-miniszterelnökjelöltjét Kolozsváron és Marosvásárhelyen is fogadta.
Jól ismerjük Gáspárik Attila szélsőségesen liberális színházigazgatót, akit az MSZP-s Ujhelyi István Rendületlenül-díjjal tüntetett ki mélységesen hungarofób munkásságáért. Olyanból, mint ő, Magyarországon is tizenkettő éppen egy tucat. Ahogyan Markó Béla korábbi RMDSZ-elnök szintén örökre beírta magát az erdélyi magyarság szégyenkönyvébe azzal, ahogyan szervezetét, az egykor valamennyi magyart képviselő szövetséget párttá alakítva, letérítette az autonómiakövetelések útjáról és azzal, hogy 2002-ben, a választások második fordulóját meg sem várva gratulált az akkor az MSZP-SZDSZ-alkotta balliberális oldal éppen aktuális báb-miniszterelnökjelöltjének, Medgyessy Péternek. Emlékszünk arra is, hogy 2002 után mi következett: gazdasági válság, folyamatos áremelések, a nemzeti vagyon elprédálása, az államadóság elszabadulása, a határon túlra szakított magyarság megtagadása. Ezek az emberek, ahogyan akkor, úgy ma is hazudnak reggel, délben és este.
Márki-Zay Péter „baráti” látogatása épp úgy egy hazugság része, mint ahogyan az valamennyi anyaországi megnyilvánulása. Otthon bennünket (erdélyieket) „levélszavazó külhoni zombiknak” nevez, miközben itthon (Kolozsváron és Marosvásárhelyen) a saját Erdély iránti elkötelezettségével etet, s nem átallja Kós Károly és Nyírő József nevét szájára venni. Ahogyan azt már korábban is megtettük, megismételjük: a Gyurcsány Ferenc hatalomszerzési törekvéseinek trójai falovaként működő Márki-Zay Péter Erdélyben sem szívesen látott vendég. Nem kérünk sem a hazugságaiból, sem a határon túli magyaroknak szánt hamis hízelgéséből, sem pedig azokból, akik valójában mögötte állnak.
Ugyanakkor határozottan felszólítjuk Kelemen Hunort, foglaljon állást és beszéljen egyenesen, melyik szervezete valós álláspontja? Elkötelezett híve-e a nemzet határkon átívelő békés újraegyesítési folyamatának, vagy Markó Béla fogalmazza-e meg az RMDSZ valódi és titkolt véleményét, amikor folyamatosan a magyarországi balliberális oldalt támogatva szólal meg. Egyúttal felszólítjuk: az RMDSZ fejezze be a Marosvásárhelyi Rádió, az Erdély Televízió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház szélsőségesen nemzetellenes vezetőinek további támogatását! Ismerjük szervezete kettős beszédet illető két és fél évtizedes gyakorlatát, s jól tudjuk, miként mondanak mást az erdélyi magyaroknak és megint mást a bukaresti partnereknek.
Látjuk továbbá a Budapest irányába is működő kétszólamúságot, mégis azt gondoljuk, hogy ez a balkáni típusú politikai simulékonyság a magyar–magyar kapcsolatokban megengedhetetlen.
Az Erdélyi Magyar Szövetséget alkotó
Erdélyi Magyar Néppárt Országos Elnöksége
