Erdélyi fogyásunk tükörképe
A Kolozsvárhoz közeli, mintegy ezer lelkes kalotaszegi faluban, Magyarfenesen, tavaly két gyerek született, két házasságot kötöttek, miközben 14 embert temetett a református lelkész. A zömében magyar falu statisztikája nem lóg ki a kalotaszegi sorból, és Erdély többi részén sem jobb a helyzet. Példaként mégis azért emelem ki e jómódú kalotaszegi falut, mert a többségében jó mesteremberekből álló magyar férfiak többsége Nyugat-Európában dolgozik – van, aki havi több ezer eurós fizetésért –, a számottevő anyagi gyarapodás azonban csak házakban, anyagi jólétben tükröződik, gyerekvállalásban nem. És ezzel meg is dől az a sokat hangoztatott erdélyi, romániai mítosz, hogy a fiatalok a szegénység miatt nem vállalnak gyereket. Ha ez igaz lenne, akkor Európa egyik leggazdagabb országában, Németországban magas lenne a népszaporulat, Albániában pedig alacsony. De éppen fordítva van: a német szaporodási mutatók szinte a legrosszabbak kontinensünkön. Ahogyan a romániai adatok is, ahol a népességfogyás évről évre rekordot dönt.
Olcsó vigasz, hogy magyar demográfiai szakemberek szerint a magyarság népszaporulata egy fokkal jobb, mint a románságé. De ez legfentebb statisztikákban mérvadó, ettől még fogyunk. Az évtizedekkel ezelőtt magas népszaporulatot felmutató székelyföldi falvak is alábbhagytak, egyre több helyen fogyunk, vagy jó esetben „nullszaldós” az egyenleg. A két kezemen megszámolhatnám az olyan erdélyi magyar településeket, ahol növekvő tendenciát mutat a gyerekszületések száma. Az egyik ilyen település a Szilágycseh szomszédságában fekvő szilágysági Désháza. Ez a lélekszámban ma is gyarapodó színmagyar falu adta az ötletet két évtizeddel ezelőtt Csép Sándor egykori tévés újságírónak és Molnár Kálmán zilahi református esperesnek, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület keretében elindítsa az Áldás, népesség! mozgalmat, amely több konferenciát is megért, a gyergyószentmiklósi EMI-táborban pedig évről évre visszatérő előadásokat eredményezett. Ám a történelmi egyházak és az erdélyi magyar politikum közömbössége miatt nem alakult ki belőle olyan mozgalom, amely a családok szintjén is éreztetné hatását.
Ilyenkor, év elején Erdély-szerte szószékek százairól hangzik el a lelkészi összegzés az elmúlt esztendő gyarapodásáról vagy veszteségeiről. Sok településen anyagiakban gyarapodnak a gyülekezetek a magyar kormány rekordokat döntő anyagi támogatásának köszönhetően is. Ennek „humán” vetülete, népszaporulati vonzata azonban még várat magára. Templomokat, gyülekezeti házakat ugyanis nem a hetven- és nyolcvanéves nemzedékeknek kell tatarozni, építeni, felújítani, hanem a jövő generációinak, akik itthon érzik magukat, itt teremtenek jövőt, itt vállalnak házasságot és gyerekeket. Ez egyelőre csak elképzelés. Abban reménykedhetünk, hogy előbb-utóbb megfordul a trend, és a szószékekről nemcsak anyagi, hanem lélekszámbeli gyarapodásról is elhangzanak biztató lelkipásztori statisztikák.
Makkay József / erdelyinaplo.ro
