Érmelléki embermesék
Újabb hiánypótló kötet jelent meg az Érmellékről. Sütő Évának a tájegység leírásával foglalkozó második kötete, Érmelléki embermesék címmel látott napvilágot decemberben. A kötet kiadását a Magyar Kormány a Bethlen Gábor Alapon keresztül, valamint az Érintő Egyesület támogatta.
A kötet az Érmellék leírásával foglalkozik. A tájegységről mindezidáig nem született olyan átfogó jellegű leírás, mely annak hagyományait, néprajzi jellegzetességeit, szájhagyomány útján terjedő ember ízű történeteit, a tájegységet alkotó települések legendáit, híres szülötteit ismertetné. Mindezeket a szerző, hasonlatosan az első kötetéhez (Érmellék, szerelmem), olvasmányos irodalmi keretbe foglalja. A könyv megeleveníti a táj embereinek szokásait, jellegzetes szóhasználatát, életvitelét, tárgyi eszközeit, nem utolsó sorban az egykori nádasok, lápok világát, amely fedelet, megélhetést biztosított az ott lakóknak, hiszen a nádból, sásból széket, ágyat, kosarakat, egyéb használati eszközöket készítettek. A kötet a régi nádfedeles „lelkes házakról”, az „otthonillatúakról” is szól, ahol természetes módon generációk éltek együtt. Szól a családi meleget és együvé tartozást biztosító búbos kemencékről, a betyárbújtató nádasokról, régi lápvidék lakóiról, hadat viselt idős emberek történeteiről.
Az Érmelléknek varázsa van – írja a szerző. Aki ezen a tájon születik, nem tud tartósan elszakadni a lápok világától, ha elébb nem, öregségére haza tér, hogy e vidékre oly jellemző homokdombos temetőkbe pihenjen. Ezeket foglalja össze a szerző az Érmelléki embermesék kötetében is.
A kötet többek között a következő településekkel ismertet meg: Székelyhíd, Érmihályfalva, Érsemjén, Érkenéz, Érselénd, Kiskereki, Asszonyvására, Szalacs, Ottomány, Gálospetri, Éradony, Érolaszi, Érköbölkút, Érkörtvélyes, Piskolt, Érbogyoszló, Érábrány, stb.
A kötet bemutatásának időpontjára és helyszínére visszatérünk.
