Érmelléki kisvárosok művelődési házak nélkül
Gyakran mondogatják az érmelléki kisvárosok lakói, hogy tarthatatlan az állapot, miszerint sem Érmihályfalván, sem Székelyhídon nincs művelődési központ, holott a környező kistelepülések már nagyvárosi igényeket is kielégítő kultúrházakkal, kultúrközpontokkal (Érkörtvélyes például már kettővel is) büszkélkedhetnek.
A felelős minisztérium olyan nevetséges összegű projektek fölött vajúdik és talál kifogásokat azok elkaszálására, mely összegek országos viszonylatban minimális beruházásnak számítanának. Arról nem is szólva, mennyi hasznavehetetlen dolgot finanszírozott az elmúlt évtizedek során a román kormány. Természetesen azoknak is meg volt a maguk „haszna”, csak éppen nem a közösségek javára.
Az elmúlt években több érmelléki településen is átépültek, megújultak a kultúrházak, sőt újak is emelkedtek az 1500–2000 fős falvakban. A közigazgatásilag Székelyhídhoz tartozó Hegyközszentmiklóson új, modern épület magasodik a falu központjában, a nagykágyain tetőszerkezetet cseréltek, Csokalyon impozáns rendezvényházat alakítottak ki az egykori községháza épületéből.
Érbogyoszlón szinte alapjaiból újították fel a régi épületet, Értarcsán és a hozzá tartozó Éradonyban úgyszintén. Az Érkörtvélyeshez tartozó Érvasadon 2013 nyarán újult meg a művelődési élet jótállója. Szalacson is modernizálták az előadótermet és a színpadot, valamint konyhával is ellátták az épületet, mivel eddig a lakodalmas ház szerepét is betöltötte.
Mint arról már többször is beszámoltunk, az érkeserűi kultúrházzal egyidejűleg, azaz 1960-ban épült a székelyhídi művelődési ház is, mely eredetileg színháznak készült, 540 férőhellyel. Több évvel ezelőtt a helyi önkormányzat mintegy három millió lejt remélt a kormánytól a felújítására, valamint eredeti rendeltetésének visszaállítására. Pafka Ernő nagyváradi építészt már a tervek elkészítésével is megbízták, azonban a tervezet finanszírozási okokból többször is dugába dőlt.
A remény hal meg utoljára
Az érmihályfalvi Bartók Béla művelődési házat a múlt század elején épült iparos otthonból alakították ki az államosítás után. Azóta többször is renoválták, de a helyi művelődési élet már régen kinőtte a mesteremberek egykori gyülekezőhelyét, a kisvárosban zajló számos művelődési csoport színes tevékenységi palettáját tekintve. Az évek óta beígért Gizella-malom művelődési központtá való átalakítása pedig még mindig csak a tervezési fázisban leledzik, bár valahányszor frissítik a megvalósíthatósági tanulmányt, a döntéshozó testület mindig úgy adja el a dolgot, hogy na majd most lesz az, ami nem volt még…
Visszatérve az életveszélyessé degradálódott, és emiatt évek óta zárva tartott székelyhídi művelődési központra, vagy ahogy a helyiek nevezik „színházra”, már majd egy évtizede folyik körülötte a hercehurca. Eleinte megúszhatta volna egy renoválással is, de mára már teljes átépítést igényel, mondta Béres Csaba polgármester. Az utolsó projekt 400 millió lejes beruházásról szól, legalábbis az Országos Befektetési Ügynökségtől (CNI) ennyire számítanak, ha ismételten nem találnak valami kifogást a dokumentációban, ami miatt ismét elodázzák az összeg kiutalását.
Tavaly már többször is bemutatták a sajtónak az új színház látványtervét. A leendő épület csapott tetejű stílusánál fogva, sokak szerint nem illik a városközpont régi típusú épületei közé.
Nem illik a város arculatába
Dr. Kéri Gáspár székelyhídi fogorvos, aki amúgy az Érmellék épített örökségének számon tartója, nem egyszer hívta fel a polgármester, illetve a helyi döntéshozó testület figyelmét arra, terveztessenek födémet az épületre, ne lógjon ki a városközpont arculatából az objektum. Ugyanis még a környező ANL-tömbházaknak is cserepes tetejük van, az épület szomszédságában pedig majd minden ingatlan hagyományos födémmel rendelkezik, vagyis sehogy sem illik a képbe az új elképzelés. Kéri Gáspár aláírások gyűjtésébe is kezdett, hogy jobb belátásra bírja a városvezetőséget, de Béres Csaba azt állítja, sose látta az íveket, Kéri Gáspár pedig, hogy a polgármester nem is volt kíváncsi az összegyűlt 160 aláírásra, amit továbbított az Országos Befektetési Ügynökséghez, valamint véleményezésre küldte egy átirattal a nagyváradi illetékes szervekhez (Megyei Kulturális Igazgatóság) is. „Egy látványterv olyan, amilyet megrendelnek, nem a tervező készíti a saját fejétől. Az épület éppen a Nagyvárad–Szatmár–Létavértes–Margitta útkereszteződésben található, így minden irányból rálátás nyílik majd a város összképét rontó csapott tetejű építményre” – méltatlankodik Kéri Gáspár.
Csak állna már…
Béres Csaba városi elöljáró szerint semmi baj a színház stílusával, inkább kicsit túl van reagálva. Mint mondta, csak állna már legalább, még ha ebben a formában is, hisz egyelőre még a rávaló sem biztos, hisz nem először történik meg az elmúlt tíz esztendőben, hogy valami banális, mondvacsinált dolgon bukik el egy projekt. Na meg az ígéret is szép szó, főleg, ha a román kormány betartja a szerződéseket, gondoljunk csak a székelyhídi elterelő útra. Annak folytatására is 4 millió lejt irányoztak elő tavaly, de a felelős minisztérium azóta se hallat magáról.
Egyébként a városközpont arculatába nem illő színház tervében az eddiginél több próbaterem, több öltöző, bár, valamint új könyvtárszárny is szerepel – mondja Béres.
Összegezve az elhangzottakat, valóban megérdemelne már a város egy igazi kulturális központot, hisz jobb híján minden valamirevaló rendezvénynek a városi múzeum ad helyet: kiállításoknak, konferenciáknak, egyéb előadásoknak, báloknak. Utóbbiak mindig rangosra sikerednek, hisz az év elején meghonosodott jótékonysági bálon illusztris személyiségeket köszönthetnek mindannyiszor maguk között a székelyhídiak.
Margitta a maga pénzén gazdálkodott
Érmihályfalván a Gizella-malom újabb megvalósíthatósági tanulmányáról novemberben szavaztak a helyi döntéshozók – már harmadik alkalommal, mióta tervbe vették az objektum művelődési központtá való alakítását. A projektet még az előző városvezetés indította útjára.
A kétszintes malom-kolosszus a nagy előadótermen kívül próbatermeket, galériát és egyéb kiállító termeket foglal majd magába, természetesen, ha valamikor elkészül. A kultúra eme jótállója kellékekkel együtt mintegy 5 millió lejbe kerülne, amelyből 433 ezer lej önrész terheli majd a helyi költségvetést.
A dokumentációt még november végén be kellett mutatni a fejlesztési minisztériumhoz tartozó Országos Befektetési Ügynökségnek. A Gizella-malomból tervezett művelődési központ látványterve jól átgondolt, hisz még az óriáskéménynek is meg van a maga emblematikus szerepe a komplexum mellett. Összegezve, szem előtt tartották az épületkolosszus eredeti formáját, ami nem kis teljesítmény a mai gyakorlatias világban. Már csak meg kéne ezt is valósítani…
Mert mégis csak kínos, hogy Margitta a saját költségvetéséből 2,4 millió lejt tudott összekaparni a városi kultúrház (színház) teljes felújításra, míg a két említett érmelléki kisvárost közel tíz éve hitegetnek ilyen-olyan projekttel, amit egyszerűen képtelenek dűlőre vinni.
Sütő Éva / Reggeli Újság
