Érmihályfalvi gyökerű az idei irodalmi Nobel-díjas költő
A 2020-as irodalmi Nobel-díjat Louise Elisabeth Glück mihályfalvi gyökerekkel bíró amerikai költőnő kapta életművéért. Louise Elisabeth Glück felmenői 1900 decemberében érkeztek New Yorkba az írónő nagyszülei, Glück Henrik, valamint Moskovitz Terézia, akik mindketten érmihályfalvi magyar zsidók voltak. A svéd akadémia indoklása szerint Louise Elisabeth Glück összetéveszthetetlen hangja miatt kapta a díjat, amelynek díszítetlen szépségével egyetemessé tudja tenni a személyes létezést.
Louise Elisabeth Glück 1943-ban született amerikai költő, esszéista. Számos fontos amerikai elismerésben részesült már, köztük a Nemzeti Bölcsészeti Medálban, Nemzeti Könyvdíjban, a Nemzeti Könyvkritikusok Díjában és a Bollington Díjban. 2003 és 2004 között a Nemzet Költője volt az Egyesült Államokban. Sokszor jellemzik költészetét önéletrajziként, de a Nobel-bizottság szerint egyáltalán nem lehet vallomásos költőnek nevezni, inspirációért inkább a mitológiához és a klasszikus költészethez nyúlik vissza, ezeket transzformálja át modern költészetté.
Louise Glück felmenői tevékenyen részt vettek Érmihályfalva életében, jelentős szerepet vittek a polgárosodásban. Nagyapja, Glück Henrik, míg ott élt, a „Feldmann és Glück” fakereskedést vezette. Dédapját is Glück Henriknek hívták, és feltételezik, hogy azonos azzal a Glück Henrikkel, aki honvédként harcolt az 1848/1849-es szabadságharcban. A Glück család tagjai ott voltak az ortodox hitközség vezetői, a mihályfalvi zsinagóga építtetői között. Részt vettek a helyi takarékpénztár, népbank és képviselőtestület munkáiban. Érmihályfalva kávégyárában, a Beck Pótkávégyárban az igazgatóságban ült Glück Adolf. Dr. Glück Sándor ügyvéd harcolt az első világháborúban. Az 1915-ös isonzói csaták után Károly Csapatkereszttel tüntették ki. A település híres malmát, a Gizella malmot Glück Benő alapította és vezette.
A Glück család tagjai többször is a helyi Feldmann család tagjaival házasodtak, Louise Glück két dédszülője is Feldmann volt. A Feldmannok közül Tivadar a kisváros híres méhésze volt, Aladár pedig első világháborús fényképészként háborús hősnek számított. A család karácsony táján a szegény keresztényeknek, az első világháború idején pedig a harcoló katonáknak és a vakságot szenvedett katonáknak adakozott.
