„Február, hol a nyár?”
Február is jócskán bővelkedik népi meteorológiai megfigyelésekben, gondoljunk csak az árnyékától megijedő medvére, Zsuzsanna felharsanó pacsirtáira és jégtörő Mátyásra!
A hónap latin neve Februarius, a klasszikus szerzők szerint a szabin februm, „tisztulás” szóból ered. Való igaz, a február már az antik Rómában is a decemberi, januári vígságra következő testi-lelki purgálás idejének számított. Februa, azaz „Engesztelő” volt Mars isten anyjának, Junónak egyik mellékneve. Ahogy Februa adott életet Marsnak, úgy ad helyt február Mars havának, márciusnak.
Gyertyaszentelő (február 2.): „Gyertyaszentelőn, ha esik a hó, fú a szél, nem marad soká a tél”. Marad ellenben a hideg, ha ezen a nevezetes napon fényes az idő. Újabb keletű megfigyelések szerint, ha ekkor az előbújó medve árnyékát meglátja, visszabújik még a barlangjába. Egy másik megfigyelés szerint jó idő esetén ameddig besüt a nap a tornácra, addig fog még később beverni a hó is.
Dorottya napja (február 6.): „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja.” Vagyis, ha Dorottya-napkor fagy, akkor Julianna napjára (febr. 16.) megenyhül az idő.
Bálint nap (február 14.): „Veréblakodalom” a jel, a hangos csivitelés a jobb idő hírnöke.
Julianna napja (február 16.): „Julianna kitette a dunnáját és az kiszakadt”. Ha Dorottya locsog, Julianna kopog.
Zsuzsanna napja (február. 19.): A megszólaló pacsirták jelzik a tél végét.
Üszögös Szent Péter napja (február 24.): „Péter üti az üszögöt, jön a melegebb idő”. Azt is mondják, hogy amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz József-napkor is.
Mátyás napja (február 24.): „Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál” (jeget), s a pásztorok szerint, ha éjszakáján fagy, még negyven napig hideg lesz.
