Fejezetek egy botrányhős krónikájából: Szabó Ödön és a tizedik parancsolat
„Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé.”
Mai napig tisztázatlan, hogyan került még 2007-ben egy legkevesebb 200 000 euró értékű nagyváradi belvárosi ingatlan Szabó Ödön parlamenti képviselő közeli rokona tulajdonába. A plébánia egykori kántorlakának pro forma szerinti tulajdonosa egy bizonyos Lukács László, akinek egyedüli élő rokona Szabó Ödön. Az ingatlant Lukács elhalálozása esetén a Szent László plébánia egyháztanácsának elnöki tisztét betöltő parlamenti képviselő, Szabó Ödön örökli. A kárásztelki illetőségű úriember nevére íratott ingatlanban Szabó Ödön édesanyja lakik.
A fenti kiragadott példa egyikeként a politikus rengeteg, finoman szólva is gyanús ügyleteinek rávilágít arra, hogy a Kárásztelekről vagyontalanként Nagyváradra érkezett politikus hamar megtalálta a szakmájára sajnos olyannyira jellemző utakat a meggazdagodáshoz. Szabó ugyanakkor nem csak az anyagi javak, hanem a szellemiek iránt is kiemelt érdeklődést mutat, főleg ha azok más tulajdonát képezik. Mivel szellemi javakat esetenként nem olyan könnyű eltulajdonítani, Szabó – ha nem sikerül lenyúlnia mások munkájának gyümölcsét – megelégszik azzal is, ha tönkreteheti azok erőfeszítését.
Maradj felszínen, okozz botrányt!
Szabó Ödön híres arról, hogy nehezen viseli, ha rajta kívül mások találnak ki dolgokat Bihar megyében. A nem kis önérzettel magát az „Érmellék apjának” aposztrofáló politikus számos esetben megmutatta mennyire gátlástalan, ha politikai ellenfelei tönkretételéről van szó. Céljai elérése érdekében nem riad vissza attól sem, hogy mások szellemi munkájának eredményét nemes egyszerűséggel ellopja, vagy éppenséggel botránykeltéssel tegye hiteltelenné. A teljesség igénye nélkül lássunk néhány példát, Szabó Ödön botránykrónikájából.
Tulipános botránykommandó a Piros tó utcából
2010-ben a Kárpát-medence szerte komoly visszhangot kiváltó, botrányos nagyváradi utcanév fordítások kapcsán az EMNT egy nyilvános fórumot szervezett, amire meghívták Szabó Ödönt is. A rendezvényen felszólaló Szabó egy személyeskedésbe fulladó, kínos jelenetekkel tarkított egyszemélyes műsort adott elő az elképedt nagyváradi polgárok előtt. Amikor a rendezvény szervezői megvonták tőle a szót, a terembe beültetett RMDSZ aktivisták által becsempészett hangosítást bekapcsolva folytatta a botránykeltést, amire reakcióképpen a megjelentek zöme kivonult a teremből, magára hagyva a kiabáló Szabót pártja aktivistáival. A szégyenteljes eset évekkel vetette vissza a magyar utcanevekért folytatott küzdelmet, hiszen az emberek zömének azonnal a botrány jutott eszébe, ha a kérdés bármilyen fórumon felmerült.
A Szent László Napok nevének és arculati elemeinek ellopására tett kísérlet
„Lopj magadnak egy logót”. Akár így is kezdődhetne a sikeres politikus receptje, ha azt Szabó Ödön írná. 2013-ban ő maga ugyanezt próbálta megtenni, a Szent László Napok nevével és logójával. Az eseményt szervező Szent László Egyesület ezzel akkor szembesült, mikor saját kérelmüket benyújtották az Állami Találmányi és Védjegyhivatalnál (OSIM) és ott közölték velük, hogy a Bihar megyei RMDSZ már benyújtott egy kérvényt az illetékes hivatalhoz a rendezvény nevének és logójának levédésére. A szellemi tulajdon ellopására tett kísérlet tényállását kimerítő tett szerencsére nem sikerült, a hivatal visszadobta az RMDSZ kérését. A mélységesen etikátlan eljárást Szabó Ödön azzal próbálta magyarázni, hogy ő csak a katolikus egyháznak próbált jót tenni, mert a szentek kultusza az egyház kizárólagos joga lenne. Ezzel a hajánál fogva előrángatott, nyakatekert magyarázattal Szabó Ödön gyakorlatilag bevezette a magyar politikatörténetbe a „jószolgálati tolvajlás” bizarr fogalmát.
Oszd meg, és ünnepelj!
A rendszerváltástól egészen 2017-ig nem volt hagyománya Nagyváradon augusztus 20-as zabad téri megünneplésének. Ez volt az első év, hogy kültéri rendezvényeket szerveztek az államalapítás és az új kenyér ünnepén. Az ötlet a Szent László Egyesülettől eredt, az elképzelést pedig a helyi önkormányzat is felkarolta. Az ünneplés azonban „természetesen” nem volt mentes az érdekvédelem által generált viszályoktól és a nézeteltérésektől, ugyanis az RMDSZ-es többségű megyei tanács bejelentette, hogy a Szent László téren tartott Szent István-napi ünneppel párhuzamosan a Rhédey-kertben szervez egész napos programokat. Az ötlet nyilvánvaló módon nem Pásztor Sándortól származott, a rosszindulatú rászervezés műfajában ugyanis egészen más a rutinos „szakértő”. Az ünnepet semmibe vevő megosztó szándék azonban világosan tetten érhető volt abban, hogy az RMDSZ-nek 27 év után jutott eszébe, hogy mit is ünnepelnek a magyarok ezen a dátumon, és az is csak akkor, mikor a politikai ellenfélhez köthető civil szervezet áll elő az ötlettel. A nagyváradi magyarok nem voltak vevők az ünnep átpolitizálására, ez világosan lemérhető volt a két párhuzamosan zajló rendezvény látogatottságában.
Kísérlet Köröstárkány tragédiájának kisajátítására
A gyászos köröstárkányi tragédia sem maradhatott ki abból a sorból, ahol Szabó Ödön késztetést érzett megmutatni, ki is diktálja a tempót „magyar ügyekben” széles e megyében. Miután a Köröstárkányban a magyar emberek hosszú évek óta nem szavazzák meg az RMDSZ polgármesterjelöltjét – miért, miért nem, az más lapra tartozik – Szabó Ödön egy pártrendezvényen nemes egyszerűséggel árulónak nevezte azokat a tárkányiakat, akik nem pártjára szavaztak, és arra szólította fel a közösséget, hogy ezeket az embereket rekessze ki magából. Szabó a bűnbakot is megtalálta a tárkányi emlékművet állító Gábor Ferenc személyében, aki elkövette azt a „hibát”, hogy korábban a helyi RMDSZ szervezet elnöke volt. A Szabó vezette megyei RMDSZ akaratának lefeküdve a helyi alapszervezet az időközben szintén bedarált református egyházközséggel karöltve mindent megtett, hogy ellehetetlenítse az emlékműnél 1999 óta a megemlékezést szervező Pro Tarkhan egyesület vezetőjét. Az emlékművet nemes egyszerűséggel betelekkönyveztették az RMDSZ nevére, illetve azt is megakadályozták, hogy az emlékmű kiegészítésének szánt, több millió forint értékű turulszobor a helyére kerülhessen. Ezen felül elkezdtek párhuzamos megemlékezéseket szervezni, az RMDSZ és az egyház részvételével. Ezt az idén is megtették, botrányos körülmények között rászerveztek a Pro Tharkan Egyesület hagyományos megemlékezésére. Szabó itt sem hazudtolta meg magát, teátrális gesztussal azzal az álságos tervvel állt a megemlékezni szándékozók elé, hogy a pártok adják át a megemlékezés szervezésének jogát a református egyháznak.
A gond ezzel csak annyi, hogy egyik párt sem birtokolja azt, hiszen a Pro Tharkan Egyesület szervezte és szervezi a mindenkori megemlékezést. Az a tény, hogy ezzel mindenki tisztában van, csak – látszólag – Szabó Ödön nem, arra enged következtetni, hogy egyház alatt Szabó saját magát érti, ami figyelembe véve a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervilis viszonyulását az RMDSZ-hez, valamilyen szinten sajnos igaz is. Arra minden bizonnyal a jövőben is számíthatnak a tragédiára emlékezni óhajtó magyarok, hogy kénytelenek lesznek minden évben a képviselő bizarr, és méltatlan húzásaival szembesülni Tárkányban is, amíg el nem éri amit akar, vagyis lenyúlja mások kemény munkájának gyümölcsét.
Ne lopj!
Szabó Ödön katolikus kereszténynek vallja magát. Sokat és sokszor idéz a szentírásból, sokat szerepel templomokban. Figyelmébe ajánljuk a tízparancsolat hetedik pontját is. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia magyarázata szerint: Az embernek a munkával szerzett tulajdonhoz, az életét biztosító anyagi javakhoz való jogát szavatolja ez a parancs. Így hangzik: Ne lopj.
K. Sz. I.
