Bemutatkozik Baricz Nánási Ferenc, a Néppárt érmihályfalvi polgármesterjelöltje
A polgármesteri tisztségre való elhivatottságot nem tanítják sehol. Erre a hivatalra vagy születik az ember, vagy soha nem fog tudni emberi kapcsolatot kiépíteni polgártársaival, választóival. Nincs könnyű dolga annak a polgármesterjelöltnek, aki újoncként készül erre a tisztes hivatalra. Ugyanis a város a második családja lesz, és annak irányítására a legösszetettebb szakmai és vezetői ismeretekre lesz szüksége. Kisebb léptékben olyan ez, mint amikor az ember a saját portáját, háztartását igazgatja, illetve példaképül és irányadóként szolgál fiainak
Az alábbiakban bemutatkozik a Néppárt június 5-i helyhatósági választásokra készülő polgármesterjelöltje, Baricz Nánási Ferenc.
„1969-ben születtem a Hargita megyei Gyergyószentmiklóson, római katolikus családban. Gyergyóalfaluban nőttem fel, édesapám erdőkitermelésben, majd fafeldolgozó gyárban, édesanyám varrónőként otthon dolgozott. Kilencedik osztálytól az akkori gyergyószentmiklósi Salamon Ernő szaklíceumban jártam iskolába, 1988-ban érettségiztem finommechanika szakon. 1989-ben Brăilán majd a lupeni-i bányában teljesítettem katonai szolgálatot. A ’89-es események után, 1990 februárjában leszereltek. A gyergyószentmiklósi bútorszövetgyárban kezdtem el dolgozni, mint karbantartó lakatos, majd egy vállalkozásba kezdtem, melyet öt éven át működtettem, mellette a szüleimmel együtt egy kis földterületen gazdálkodtunk. Ezt követően egy famegmunkáló cégeknél dolgoztam 2002-ig, amikor felvételt nyertem a Partiumi Keresztény Egyetem angol nyelv és irodalom szakára. 2006-ban államvizsgáztam Kolozsváron a Babeș-Bolyai Egyetemen. Az érmihályfalvi Mezőgazdasági Főgimnáziumban kezdtem tanítani, de tanítottam már a Zelk Zoltán és a semjéni Kazinczy Ferenc Általános Iskolában is, két-két évig. 2013 őszétől vagyok az Érmihályfalvi Mezőgazdasági Főgimnázium címzetes tanára.
2004 óta élek Érmihályfalván. A feleségem, Noémi a helyi Zelk Zoltán Általános Iskola tanítónője. Két gyerekünk van, Balázs 10 éves, Ábel Zoltán 3 éves.
Életem legnagyobb megtiszteltetésének tartom az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezetének felkérését a polgármesteri tisztség jelölésre. Hosszasan gondolkodtam azon, hogy méltó vagyok-e rá és hogy eleget tudok-e tenni a feladatnak. Fontos volt az a kérdés is, hogy ha én lennék a város polgármestere, mit tehetnék a városért és a benne élő polgárokért, az iskoláért, azért, hogy ismét értéke legyen a becsületes munkának és a megszerzett tudásnak és azért, hogy a gyermekeink ne más országokban, hanem itthon vigyék tovább azt, amit mi elkezdtünk. Arra is gondoltam, hogy ha az igaz emberek még a régi nehéz időkben is megmaradtak becsületeseknek és emberségeseknek, miért ne sikerülne ez ma is? Miért ne kaphatnának a mi gyerekeink is egy olyan neveltetést, mint annak idején mi kaptunk? Miért ne kaphatna ismét szót és megbecsülést az igazi értelmiségi módon gondolkodó ember, aki nemcsak a sajtóban tálalt szövegeket ismételgeti, hanem látja a mögöttük meghúzódó valóságot? Végül elfogadtam a felkérést, mert úgy tapasztaltam, hogy az engem arra felkérő emberek értékrendje és céljaik ugyanolyanok, mint az enyémek, és nem utolsósorban azért, mert abban is bízom, hogy ha igaz emberek támogatnak, együtt sok mindent tehetünk a város fejlődéséért.”
