Ismét terítéken volt az Agrotex a mihályfalvi tanácsülésen
Elég mozgalmas, vitákkal teli, olykor polémiákba torkolló tanácsülés zajlott szerda délben Érmihályfalván. A tíz napirendi pont és „egyebek” között szerepelt többek között a nagykárolyi székhelyű Agrotex cég kérelme is, mely cég néhány évvel ezelőtt az egykori csődbe ment Comcereal (Baza) mezőgazdasági vállalatot vásárolta fel. Az Agrotex ezúttal műtrágya és vegyszer tárolására használható raktár megépítésére kérte az önkormányzat beleegyezését, amelyet a képviselői testület, annak ellenére, hogy a benyújtott dokumentáció minden követelménynek megfelelt (a megfelelést úgy kell érteni, hogy a tároló helyiségek nagyságát 600 négyzetméter alattira tervezték, így meg lehetett kerülni a katasztrófavédelmi felügyelőség engedélyezését), elutasított 8 igen (RMDSZ), 6 nem (2 PSD, 4 EMNP) és 2 tartózkodás (1 PNL, 1 RMDSZ ellenében.
Németh Elvira szociáldemokrata tanácsos egy olyan tiltakozási listát is felmutatott, amely a Hunyadi János utca több lakójának aláírását tartalmazta. A lakók tiltakozásukat fejezik ki a szóban forgó műtrágya és gyomirtó lerakat ellen, mondván, éppen elég elviselniük a kukoricatárolók és szárítók pelyváját, ami nyaranta beborítja az egész negyedet és szennyezi a levegőt. A sorozatos bejelentésekre kiérkező hatóságok vizsgálata idejére furcsamód mindig megszűnik a légszennyezés. Éppen elég kellemetlenséget jelent az ott lakók számára a „pelyvatakaró”, nem kívánnak még egy „időzített bombát” is tudni a lakónegyed (ANL-lakások) mellett, hisz köztudott, mind az ammóniát tartalmazó műtrágya, mind a gyomirtó szerek veszélyesek, illetve mérgezőek, de történhet baleset is, ami akár katasztrófához is vezethet.
Voltak pro és kontra vélemények, a pártolók általában érdekeltek voltak az ügyben, mint mezőgazdászok, és akadt olyan is, aki a napirendi pont sikertelen kimenetele után önkormányzati képviselő létére elhagyta a tanácsülést. Pap Sándor néppártos önkormányzati képviselő felemlegette az Agrotex által a Pro Érmihályfalva Egyesület számlájára gyanús körülmények között átutalt 85 ezer lejt is (2013), sőt idetartozik az a tény is, miszerint az egykori Comcerealhoz tartozó 2,7 hektár belterülethez bagópénzen jutott hozzá a cég egy önkormányzati határozat alapján (3 euró/négyzetméter). Az ilyen összefüggések tükrében tehát az ellenzék nem járult hozzá a cég újabb „helyzetbe hozásához”, annál is inkább, mivel hasonló lerakatokat a városon kívül szokás létrehozni, az Agrotexnek pedig az Újtanyán keresztül lehetősége van erre.
Szintén kényes napirendi pont volt egy 4 éves futamidejű beruházás is, amely két főtéri tömbház felújítását célozná. A novemberben tartott egyik lakóbizottsági gyűlésen Nyakó József polgármester tájékoztatta a tömbházlakókat arról, hogy adódik egy uniós pályázati lehetőség az épületek állagának feljavítására: hőszigetelés, nyílászárók cseréje, a lépcsőházak villamosvezetékeinek felújítása.
A szóban forgó 58 lakás összesen 557.310 (327.138, illetve 230.172 lépcsőházanként) lejbe kerülne. Az unióra 60 %, az önkormányzatra 15%, háztartásokra 25% hárulna a költségekből. A város megelőlegezi a költséget, amit majd a lakók részletekben fizethetnek vissza. Pap Sándor (EMNP) tanácsos kifogásolta, hogy nem lehet a tömbházlakókat tudtuk, akaratuk és részletes tájékoztatásuk nélkül adóssággal terhelni. Gheorghe Chis RMDSZ-es tanácsos magyarázatából kiderült ugyan, hogy csak egy pályázati lehetőségről van szó, melynek megnyerése esetén merülhetnek fel a Pap Sándor kifogásolta kérdések, mégis volt, aki nyilvános közvitát szorgalmazott. A tervezetet 12 igen (1 PNL, 2 PSD, 9 RMDSZ – egy képviselő hiányzott), 2 tartózkodás (EMNP) és 2 nem (EMNP) szavazattal fogadták el.
A város 2018-as költségvetését egyhangúlag elfogadta a testület.
Az „egyebeknél” szintén Pap Sándor vetette fel a kultúrához tartozó (művelődési ház, könyvtár, múzeum) alkalmazottak fizetésének ügyét. Ezek javadalmazását a többi önkormányzati alkalmazottakéval ellentétben, júniusban nem tűzték napirendre, mert valami fura módon „a törvény nem említette külön őket” (ugyanakkor tiltani se tiltotta), így a városvezetőség „parlagon hagyta” az idetartozó hat ember bérét. Jelenleg a kultúra területén dolgozók fizetése jóval a szakképzetlen munkások bére alatt maradt. Ugyanakkor ez azóta sem zavar senkit, még akkor sem, ha a városvezetőség évtizedek óta kifejezetten csak a kulturális élet gazdagságára tud hivatkozni, ha eredményeket kell felmutatni határon innen és túl. A kultúrában dolgozók csúfságos, megalázó helyzetére visszatérünk.
Sütő Éva
