Gyertyagyújtás az Olaszi temetőben
…ami számunkra, váradiak számára mindörökké az marad. Az marad akkor is, ha a város választott vezetői egy várostól, annak múltjától idegen személyiségről akarják átnevezni. A köztudatban, még a többségiekében is, ez Olaszi marad, akármit is gondolnak az illető urak. Ameddig az a generáció él, amelyik vasárnap este eljött a temetőbe gyertyát gyújtani, addig ez Olaszi lesz, minden ellenkező híresztelés ellenére is. Hiába a narancssárga táblák sokasága, amik fennen hirdetik a vajda nevét.
Ne várjanak most tudósítást kedves Érintő olvasók, hiszen azt
megteszik a napilapok tudósítói a holnapi lapokban. Csak azt akartam e néhány sorban elmondani, hogy milyen felemelő érzés együtt lenni olyan emberekkel, akikkel egy a gondolatod, egy a vágyad egy városod iránti szereteted! Ismerős emberek adják tovább a kicsi lángot gyereknek, felnőttnek. Talán a gondolatot is tovább adják, az itt nyugvó ősök emlékét is tovább adják ápolásra. Mert ezért gyűlünk össze évről évre, majd mindig ugyanazok, ugyanazokkal a szellemi vezetőkkel. Megosztani egymással a mindennapok gondjait, kezet rázni rég látott ismerőssel és letenni a lángocskát a városért annyit tevők egykoron itt lévő
nyughelyeire. Mert itt nyugodtak egykori nagyjaink, mi pedig tétlenül néztük amint a többségi nemzet és hatalom elpusztította ezt az emlékhelyet. Jó volt együtt lenni, jó volt váradinak lenni vasárnap
este, november 1-én, Mindenszentek napján.
(címlapfotó archív)
Farkas László
Nagyvárad
