Gyűjtögetők, avagy akiket eltart a temetődomb
Azt érmelléki temetődombok oldalai már kora tavasszal benépesednek. Irénke néni és sok hozzá hasonló széllel-bélelt kartonruhás idős asszony bóklászik ott. Szedegetnek mindenfélét, amit a korai kikelet, a nyár, vagy akár a halódó természet kiparancsol a földből. Sóskát, ibolyát, zsenge füvet a három tojó tyúknak, gyógynövényeket, mert patikára sem futja, na meg a laboda sem elhanyagolandó levesnek, főzeléknek való. Telente a száraz ágakat is begyűjtik a „jó ákácfák” alól, amelyek évszázadok óta őrzik a holtak birodalmát a dombtetőn.
Sóskából, labodából, ibolyából a piacra is jut, öt-hat csomóból kikerül a kenyere való is, mert az Isten nem hagyja az övéit.
Irénke néni és a hozzá hasonlók így tengetik napjaikat huszonöt-harminc esztendei termelőszövetkezeti munka után járó csúfos, megalázó nyugdíjból.
Elgondolkodom, hogy vagy a társadalom és annak törvényei, vagy a nyugdíjosztály felszínessége, felületessége között sikkadnak el a hasonló kisemberek jogai és egyben egész jelentéktelen kis életük. Jámborságukra és béketűrésükre alapozva a törvényhozás hatalmas gépezete még a szociális hálót is egyre lyukacsosabbá fonja felettük. Ugyanis pár tojó tyúk elegendő ahhoz, hogy ne jussanak semmiféle járulékhoz, mi több, az új jogszabályok értelmében a ház mögött elterülő néhány tíz négyzetméternyi terméketlen homokföld már „dőzsölésnek” számít. Úgyhogy marad a domboldali sóska, laboda, gomba, gyógyszernek meg a gyermekláncfű, kamilla, egyebek.
Sok esztendeje már, hogy ez a domb tart el minket – mondják. A jóemberek mindig vesznek sóskát, medvehagymát – míg le nem fagy – meg szárított kamillát is.
Majd mintha az akácok mögé látnának, eltelnek valami földöntúli nyugalommal. Mögöttük ott látják már magukat is nyugodni, itt hagyva a napi megélhetési gondokat a domb alatti ösvényeken.
Rácsodálkozom töretlen fényű nyugodt tekintetükre, és az örökérvényű megronthatatlan igazságra is, mely szerint az Isten alkotta szabályok között nem sikkadhat el senki és semmi. Még a földi törvényhozók és bírák sem.
Sütő Éva
