Harag (1.)
Mostanában valamelyest visszafogtam magam, nem sokat írtam mai világunk visszásságairól. Valahogy nem mindig van ideje az embernek, meg aztán a falra hányt borsó még onnan is lepereg, hát még a kövekről! És mégis hallom valakik üzengetnek, hogy így meg úgy, hogy kellene már beszéljenek a fejemmel. Szóval valami elérte az ingerküszöbüket, pedig az valahol az egekbe van emelve, az orrukkal együtt. Értem én mi a bajuk, csak azon csodálkozom, hogy annyi év után sem magukban keresik a hibát, hanem abban aki, igaz legtöbbször ellenük, de értük emeli fel a szavát. Az is igaz, hogy nem kérnek belőle, mert hát, tudják ők mit csinálnak. Mindig is tudták csak hát miért, miért nem valahogy mindig rosszul sülnek el a dolgok. Legutóbb is azt kérték ki, hogy hagyjam békén az új papot. Na, ha valaki olvasta az utolsó írásomat, én azon papokról, illetve püspökről írtam, akik támogatják a hazug, a magyarságot eláruló RMDSZ-t! Nem neveztem meg papot, csak Csűry püspököt annak okán is, hogy nyáját nem Istenhez, hanem Szabó Ödönhöz és Kiss Sándorhoz vezeti. Szó se róla minden embernek van és lehet véleménye, ám a tiltakozó atyafiak akkor nem hallatták a hangjukat, amikor brancstársuk járta a falut, mocskolódó irományt dobva be a kapuk alá. Hogy akkor nem tiltakoztak, nem hánykolódtak, most sem kellene, tegyék. Annál is inkább nem, mert a hírhedt atyafi az igazság megírása helyett gyűlölködött, ocsmánykodott, befeketített. Mondják a hallgatás beleegyezést jelent, akik most hallatják a hangjukat, akkor csendben voltak, nem fintorogtak. A megosztást mesterfokon űző RMDSZ-nek és csicskásainak nem szólnak be, hogy abba lehetne már hagyni a sok szerencsétlen senkinek sem jó, sehova sem vezető színjátszást, bohóckodást. Csak vagy szem, vagy akarat nincs a látásra. Az állásfoglalás, a megmondás rendre elmarad pedig sok mindent ellehetett volna, ellehetne kerülni ha legalább annyira odafigyelnének vélt „barátaik, érdekvédőik” tetteire, mint a vélt ellenségre. Talán végső soron rájönnének, hogy nem azzal van a baj aki megírja az igazat, hanem azokkal akik az érdekvédelem és a biblia lapjaiba csomagolják a sok átverést, arcátlan hazugságot. Ha csak kevés tárgyilagosság, vajmi igazság szeretet lenne bennük, beismernék, hogy nem csak a román politikusok, de a „mi magyar” vezetőink is hazudva, eljátszva mindent, ami magyar érdek, gazdagodtak meg. És nem lehet tagadni, azok segítségével, akik hallgatva, elnézve, csak ők tudják miért becsicskáztak a gazoknak. Haragszanak és még ki is mutatják! Én is haragszom! Tévedés ne essék azokra nem, akiket megvezetnek, kihasználnak, ám azokra igen akik szenteskednek, szemeiket az égre forgatják, közben nagyon is földi, anyagi önös érdekeiket követik! Igen, haragszom a hazug élősködők hadára, akik huszonöt év alatt nem becsületes munkával, hanem sors és vallástársaikat kijátszva gazdagodtak meg. Kérem cáfolja már meg valaki, hogy nem így van! Hogy a magát Isten emberének mondó nem a maga érdekeit szem előtt tartva vezeti egyháza nyáját az ordas politikusok közé! Bizonyítsa be már valaki, hogy az RMDSZ emberei nem belőlünk, belőletek gazdagodtak meg és, hogy nekünk, nektek jobb, mert vannak ők és a nagy egymásra borulás egyház és RMDSZ között.
Kedves sorstársaim én rátok nem haragszom, csak a meg-vezetőitekre!
Gábor Ferenc,
Köröstárkány
(Fotó: Érsemjén 2011)
