Hegyközpályi, az elveszett község
A Bihar megyei magyar médiafogyasztók megszokhatták, hogy a megye egyetlen, pártszócsővé züllesztett magyar napilapjában az RMDSZ-es településvezetőkről csak szépet és jót olvashatnak, az irányításuk alatt álló községek és falvak soha nem látott mértékben fejlődnek, mindenki elégedett mindennel, és a jövő is felhőtlenül szép az adott helységben élők számára.
Nincs ez másképpen Hegyközpályi esetében sem, amely településről éppen ma jelent meg egy fél oldalas, képanyaggal bőven ellátott propagandaírás, amelyben a település fejlődéséről olvashattunk dicshimnuszt, kiemelve a szokásos infrastrukturális fejlesztéseket: járdaépítés, esővíz elvezető rendszer, csatornázás, utak kövezése. A gyanútlan olvasónak legfeljebb az tűnhetett fel, hogy bár a cikk szerint a település polgármestere és a körzeti RMDSZ elnök számol be a „megvalósításokról”, képet csak ez utóbbiról közöltek, aki nem más mint a hivatali visszaélés miatt a polgármesteri székből prefektusi határozattal még 2016-ban eltávolított Somogyi Lajos, aki jelen pillanatban sofőrként áll alkalmazásban az önkormányzatnál.
Felfüggesztve
Somogyit még 2015-ben egy földterületekkel kapcsolatos machináció miatt jogerős bírósági döntéssel 1 év 2 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, valamint 3 év 2 hónap próbaidővel eltiltatott a közügyek gyakorlásától is. Somogyit ugyanabban az ügyben ítélték el, mint Vasile Bicazan ortodox papot, valamint annak két ismerősét, Petru Bulzant és Gheorghe Rugant. Szintén elítélték a polgármesteri hivatal több alkalmazottját, köztük a gazdasági osztály vezetőjét is.
Az RMDSZ-es színekben polgármesterkedő Somogyi földekkel való üzérkedés és csalás miatt találtatott bűnösnek. A polgármesteri hivatal ugyanis kihasználva egy földmérési tévedést, hamis okmányokkal segítette hozzá Vasile Bicazan ortodox papot több hektárnyi magánterület illegális megvásárolásához. Az ügy és annak kimenetele a jelek szerint nem befolyásolja abban, hogy továbbra is o legyen az erős ember a községben, olyannyira hogy a „rossz nyelvek” szerint a valóságban most is ő az igazi irányító az önkormányzatnál, Szebeni polgármester pedig csak egy báb.
Mérleg
Hegyközpályi község eddig a fentebb említett mocskos ügyön kívül legfeljebb azért kerülhetett be a közbeszédbe, mert Kiss Sándor, RMDSZ-es „keresztapa” (a Bihar megyei RMDSZ volt elnöke, a Megyei Tanács volt alelnöke, 2015-ben pénzmosással, hivatallal való visszaéléssel, megvesztegetés elfogadásával és befolyással való üzérkedéssel vádolták meg, ügye azóta is tart) 38 hektáros földterületet birtokol a községben, valamint egy 109 négyzetméteres lakóháza is van itt, stílusosan a Gyémánt /Diamant utca 1. szám alatt.
A Nagyváradhoz közel eső Hegyközpályi, és a közigazgatásilag hozzá tartozó Hegyközszáldobágy valamint Hegyközújlak területe a bihari magyarság egyik legősibb szállásterületéhez tartozik, a Hegyköz pedig mint tájegység az észak-bihari magyar tömbön belül is egy önálló entitásnak számít, amely a XXI század küszöbéig megőrizte a maga sajátos arculatát, és zárt magyar etnikai jellegét. Ezen a magyar szempontból örvendetes helyzeten csak az „érdekképviselet” elmúlt három évtizedes tevékenysége változtatott, természetesen a magyarok kárára.
Az elrománosodás útján
A sokat hangoztatott fejlődés 1989 után a Hegyközbe is bekopogtatott, persze elsősorban Románia EU csatlakozása után, amikor is a helyi elöljárók az uniós támogatásokat felhasználva némi infrastrukturális fejlesztést tudtak végrehajtani. Ennek a szerény fejlődésnek, és a megyeközpont közelségének köszönhetően Hegyközpályi község (elsősorban maga a községközpont, és a Várad közvetlen tőszomszédságában található Hegyközszáldobágy) vonzó letelepedési céllá vált. A dolog természeténél fogva az eleinte relatíve olcsó, majd egyre dráguló ingatlanokat és földterületeket elsősorban a románság tehetős rétegei tudták megvásárolni, egy az első időkben lassú, majd egyre gyorsuló román betelepedési hullámot indítva el a községben. A dolog odáig fajult, hogy 1992 és 2011 között a románság száma megharmincszorozódott (!) a községben, a legfrissebb becslések szerint arányuk már elérte vagy meg is haladta a község lakosságának 40%-át.
Ezt a betelepülést a helyi RMDSZ-es vezetés, konkrétan a Papp György, majd pedig Somogyi Lajos vezette önkormányzat nem tudta, de nem is akarta megállítani, éppen ellenkezőleg a maga adminisztratív eszközeivel elősegítette, a kommunikációjában pedig a község örvendetes fejlődésének állította be azt, mondván, hogy lám milyen vonzó és felkapott hely lett a község, és ez mennyi előnnyel is jár az itt lakók számára. Csak éppen azt felejtették el hozzátenni, hogy ha a betelepülés ilyen ütemben folyik tovább, Hegyközpályi hamarosan akár román polgármesterrel az élén is ébredhet, a magyarság pedig rögtön két falut veszít el életteréből. A számok magukért beszélnek: Míg 1992-ben a község három falujában 1603 magyar és 28 román élt, a legutóbbi, 2011-es népszámlálás 1804 magyar és 612 román nemzetiségű lakost talál, és ezek az arányok az azóta eltelt nyolc esztendő alatt sem a mi javunkra változhattak.
Szent Ortodox misszió
A románság betelepedésével az ortodoxia is megjelent a Hegyközben. 2009-ben fatemplomot építettek, 2010 április 25-én pedig elhelyezték a végleges templom alapkövét. Az eseményről beszámoló román nyelvű, félhivatalos és hivatalos egyházi orgánumok lelkesedéstől, hazafias, nagyromán szellemtől átitatott beszámolóinak érdemes a teljesség igénye nélkül néhány mondatát idézni. Sofronie érsek: „történelmi esemény szemtanúi vagyunk, Hegyközpályi első román ortodox templomának megszületésénél. A templom a dák-római hit (!) ősiségéről és folytonosságáról fog beszélni ezen a tájon”. Dorel Octavian Rusu atya: „az ortodox érsekség eleven határán vagyunk itt, hogy őrtornyot emeljünk ősi hitünknek országunk nyugati határán”. A továbbiakban megköszönték a templom építéséhez nyújtott segítséget a helyi és a megyei hatóságoknak. Mondani sem kell, hogy az RMDSZ-es vezetésű és többségű helyi önkormányzat egyetlen ellenszavazat nélkül szavazta meg a templom építésének engedélyezését.
A jövő?
Azt láthatjuk, hogy a frissen betelepült helyi románság tudatosan terjeszkedik, határozott jövőképpel rendelkezik, komfortosan berendezkedik a magyarok egykori életterében, és jövőt épít. Milyen jövőképet nyújt ezzel szemben a helyi – még éppen hogy többségben levő – magyaroknak a községet vezető RMDSZ? Mit kínál a szüreti bálokon, alacsony színvonalú, eszem-iszommal és kultúrának mondott ricsajjal megtűzdelt falunapokon kívül? Hogyan látja a falu magyar jövőjét a jelek szerint ismét polgármesteri babérokra törő Somogyi Lajos? Mert lehet a lekövezett utcákkal, járdákkal, ledes égőkkel, és más „megvalósításokkal” dobálózni, de ha az ősi földet húzzák ki és adják el a helyi lakosok lába alól, és éppen azok akik felvállaltan az érdekeiket kéne védjék, Hegyközpályi község belátható időn belül már csak Paleu lesz. Igaz addig néhány tulipános érdekvédő alaposan meggazdagodhat, és élhet mint hal a vízben, ha csak „el nem viszi” a DNA …
Barta Béla
(Főoldal: Somogyi Lajos és a Bihar megyei „érdekképviseleti” vezérkar)
