Helyzetünk
Győzelmi öröm, elégedettség, büszke önelégültség, a többségi erdélyi magyar szavazók között, kedves sorstársaim. Semmi új, mondhatnánk, már 30 éve ugyanaz a győzelem, ugyanaz a helyzet. Talán még meg is lehetne mosolyogni, értelmetlen, eredménytelen, hiábavaló, bugyuta viselkedésüket, ha nem tudnánk, hogy mindannyiunk sírján táncolnak a szerencsétlenek. Tudom, már most érzem, az ellenséges, megvető szemvillanásokat, de ha önmagukat becsapják, nem jelenti azt, hogy joguk van minden erdélyi sorsával rendelkezni. Pedig azt teszik. Tehát, ha én és más „kisebbség erdélyi magyar” kénytelenek vagyunk eltűrni tetteik hozadékát, hát ők is viseljék el a szembesítést önmagukkal.
Győztek hát, segített a FIDESZ és segítettek a politikai mocsoktól megcsömörlött románok, akik nem mentek el szavazni. De, és ezt tudomásul kell venni, az RMDSZ szintjére levitt szavazók nélkül nem ez lenne a helyzet. Mondják: „Zsák a foltját megtalálja, és ne keress, ahol nincs!” Az erdélyi szavazók többségétől nem lehet többet elvárni, mint a pártjuktól és ez érvényes fordítva is. A helyzet az, hogy a párt és szavazóinak ugyanaz a célja, csak élni, túlélni, bármibe is kerül, bármit is kell adni érte! Az nem kérdés, hogy Romániában, román pénzen, román körülmények között, megtűrve, kicsit magyarkodva a magyarok között, lojális román állampolgárként románok között. Ezekhez az adottságokhoz mérik magukat.
Ez a helyzet, ez a minta, a valakik által elképzelt, megírt és az erdélyi magyarok által beélt forgatókönyv szerint. Jól idomított, bejáratott párt és szavazótábor! Lássuk be, kényelmes, sunyiságba, kétszínűségbe hajló állapot. Követelmények és következmények nélküli belterjes, végül győzelmeibe fulladó, önfeladó közösség.
Nem kell konfrontálódni, szembemenni a körülményekkel se a bukaresti parlamentben, sem pedig a mindennapi életben. Annyit vállalunk, amennyit elbírunk, ebben az országban. Szabadulunk hát, amitől tudunk, ami teher számunkra, így megy ez már 100 éve, és úgy érezzük magyarságunk a legnagyobb teher. Hát leadunk, hagyunk belőle. A politikusok Bukarestben, a szavazóik meg ahol élniük kell mindennapjaikat a román világban, mert magyar az mind kevesebb, igaz, nem is kell, egy kötelezettséggel kevesebb, gyenge vállainkon. Jön hát a következetes, célra vezető hőbörgés, a siránkozás, hogy most a románok zavargatnak bennünket az országból, meg akasztani akarnak és vége hossza nincs a panaszáradatnak. Harcolni? Hol, mikor, kivel? Gyerünk haza: Mind meghalunk, mind elveszünk!
Van foganatja vagy nincs a félelemkeltésnek, de lehet csak egyszerű önámítás, mint volt már annyiszor és lesz még a gyenge, gyáva ember életében. A szavazó elmegy és szavaz, nagy harcosaira. Magyar turulvadászra, kiugrott, Istenre hivatkozó papra, Erdélyt fosztogató magyar érdekvédelmisre, övéit eláruló magyar politikusokra. Nem számít kikre megy a voks(!), egy gonddal kevesebb, ennyivel tartozunk a magyarságunknak! Győznek, győztek és győzni fognak, az erdélyi magyar helyzetben, ennyi is elég!
Gábor Ferenc, Köröstárkány
