Hogy is van ez?
Székely István a mai RMDSZ egyik csúcsvezetője. A párt Országos Ügyvezető Elnökségének egyik fontos tagja, tisztségének pontos neve: ügyvezető alelnök, a társadalomszervezésért felelős főosztály vezetője, emellett a Szövetségi Állandó Tanács nevű „központi bizottság” tagja is. De tán még ennél is fontosabb és beszédesebb, hogy a bánsági születésű, Magyarországon képzett politológus az RMDSZ harmincéves történetének egyik kulcsszereplője volt, a kezdetektől mindmáig, sőt, a szövetségi berendezkedés egyik szorgalmazója és ideológusa volt, az autonomisták támogatója, bár idővel a liberális és reformista belső platformok felől érkezve a mindenkori pártelnök klikkjében találta magát, nyilván nem teljesen akarata és szándéka ellenére.
Egy vele készült interjú tegnap jelent meg a párt központi szócsövében, a Maszol.ro portálon, „Székely István: dilemma elé állítják az RMDSZ-t a parlamenti választások” címmel. Aki az egész litániát el akarja olvasni, megtalálja ott. Műfajába is furcsa anyag, mert a párt vezető aktivistájaként politológusi köntösben, mintegy az objektív elemzés látszatát keltve elemzi a lezajlott önkormányzati választásokat, annak eredményeit és a jelen belpolitikai-belmagyar helyzetet, ami ugyebár mégiscsak felveti az „összeférhetetlenség” kérdését, pláne, amikor a riporter arra kéri, hogy véleményezze: hogyan szerepeltek az Erdélyi Magyar Szövetség jelöltjei…
De most csak egy dologra mutatnék rá. Azt mondja az RMDSZ vezető tisztségviselője egy helyütt: „…Bihar megyében pedig nem sikerült javítani az eddigi, rossznak mondható eredményeken”. És ezt nemcsak ő, hanem mindenki így látja. Kivéve a szervezet Bihar megyei vezetőit, akik szeptember 27-e óta is azt csinálják, amit a szavazást megelőző kampányban: mellébeszélnek, handabandáznak, hazudoznak, számokkal és adatokkal bűvészkednek, idétlen összevetésekkel állnak elő, de ennél is alantasabb megnyilvánulásuk: mocskolják és fenyegetik a politikai versenytársakat, saját magyar testvéreiket, lealacsonyítják, megbélyegzik azokat a szavazókat, akik nem rájuk és pártjukra szavaztak. Mi több: még meg sem számolták a voksokat, ők már a parlamenti bársonyszékeik biztosításán fáradoztak, már ott is tetszelegnek a decemberi törvényhozási választások jelöltjeinek soraiban.
Székely István társadalomszervezési ügyvezető alelnöknek nem azt kellett volna megüzennie expressis verbis a Cseke Attila-Szabó Ödön-Bíró Rozália-klikknek: lépjenek csak vissza, hátrébb, sőt lehetőleg teljesen le a porondról, ne rontsák többé a partiumi magyarság közérzetét, ne nullázzák le a bihari magyarok politikai érdekérvényesítésének esélyeit?
Csodálkozik az RMDSZ, hogy látványosan fogynak a szavazói? Hát ha a saját magyar szavazóbázisa, saját tagsága és szimpatizánsai felé is Janus-arcot mutat, ha a vezetői úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy mi zajlik a territóriumban, mit gondolnak az egyszerű emberek a megtollasodott, korrumpálódott, elszemtelenedett pártaktíváról, a tulipános szenátorokról, képviselőkről, helyi kiskirályokról, a különféle zsíros állásokba, tisztségekbe ejtőernyőzött inkompetens „káderekről”? S ha tényleg nem tudják, miért nem öltenek álruhát, és járják keresztül-kasul Erdélyt, Partiumot és a Bánságot? Miért nem szembesülnek maguk a keserű magyar valósággal? Amit nem képes álcázni a Bukarestből és Budapestről csordogáló alamizsna sem…
Dénes László
