Hogy került Arany asztalkája Zircre?
Beszűkült élettérben, mozgásunkban korlátozottan, információs egyoldalúságban mi mást tehetnénk, mint próbálunk rendet rakni a tumultuózusabb időkben összegyűlt papírok, nyomtatványok, akták stb. között. Így került kezembe egy korábban félretett újságoldal, rajta egy olyan írással, amely egyebek mellett Arany János tárgyi hagyatékát taglalja annak kapcsán, hogy a nagyszalontai emlékmúzeumot átadták a publikumnak annak felújítását követően. (Mostanság sajnos az is zárva tart a vírusjárvány miatt, a többi kulturális intézményünkhöz hasonlóan, reméljük, már nem sokáig.) A cikk szerzője így ír egy helyütt: „A gazdag tárgyegyüttesben található Aranynak a Nők Országos Szövetségétől kapott, haláláig használt íróasztala; két barna mintás, ripszbevonatú fotelje, amelyek közül az egyikben ülve elhunyt; Zircen Jánostól kapott virágmintás lantlábú asztala, Kányádi Sándor által is megénekelt kalapja, valamint a Petőfi Sándortól kapott kávéfőzője.”
Akárhányszor jutottam el ezen mondatig, mindig megakadtam itt: „Zircen Jánostól kapott virágmintás lantlábú asztala”. Vagyis a nevezetes szalontai Csonkatoronyban berendezett múzeumban van egy asztalka, amit a költőfejedelem egy Zircen János nevű illetőtől kapott. Vagy netán a Zirc nevű dunántúli városkában ajándékozta neki egy bizonyos János? De hiába „gugliztam meg” azon nyomban, sem a Zircen János nevű adakozót, sem a költő János nevű jótevőjét nem találtam meg Zircen.
De minő meglepetés! Az internetes kereső kidobott több olyan írást, ami már 2018-ban is megfuttatta ezt a „Zircen Jánostól kapott virágmintás lantlábú asztalt”, tehát a szerzők egymástól vették át úgy, hogy egyikük sem járt a végére a talányos megfogalmazásnak, miként a kolozsvári Krónika cikkírója sem pár héttel ezelőtt. Azt magam sem tudtam kideríteni, hogy ki volt az eredeti kiötlője az idézett félmondatnak, de nem is ez a lényeg, hiszen a félreértést sikerült tisztázni némi forráskutatás és a Petőfi Irodalmi Múzeum kedves munkatársa, Zeke Zsuzsanna segítségével. Ő és kolléganője, Török Zsuzsa épp két évvel ezelőtt – Arany János születésének bicentenáriumához kapcsolódva – adhatta ki a nemzeti irodalmi múzeum jóvoltából Az Arany család tárgyai című kötetet, amely több egy gazdagon dokumentált, pontos, tudományos igényű tárgykatalógusnál, hiszen tartalmaz módszertani bevezetőt és társadalomtörténeti áttekintést is, de benne van a tárgyak közgyűjteményekbe kerülésének története, néhány, az Arany-tárgyak adományozásával kapcsolatos, mindeddig nagyrészt kiadatlan levél, illetve Aranyék családfája éppúgy, mint a família tárgyainak közgyűjtemények szerinti listája.
E nagyszerű kötetben ott áll feketén-fehéren a 47. számú katalógustételnél: a Nagyszalontai Arany János Emlékmúzeumban 39-es leltári számon őrzött, restaurált „lantlábú asztalt” – amelynek anyaga: feketére fényezett körtefa; faragott, esztergált, barnára pácolt falapja és kávája jávorfa berakású; festése aranyszínű – „1885-ben Arany László ajándékozta a nagyszalontai Arany János Emlékbizottságnak és az általuk létrehozott múzeumnak”. Maga Arany János „Zirzen Jankától, a budapesti tanítóképző igazgatójától kapta ajándékba”. A továbbiakban az is kiderül a leírásból, hogy milyen családi kapcsolatok révén jutott nagy költőnk birtokába az asztalka valamikor 1874 után.
Úgy tűnik, hogy korunk krónikásainak már nem mond semmit Zirzen Janka (1824–1904), a kiváló magyar pedagógus, a magyar nőnevelés egyik kiemelkedő alakja, az 1869-ben létrejött első Magyar Királyi Tanítónő Képezde vezetője, amelyet 1877-ben maga Ferenc József király is felkeresett, a nőnevelés terén elért eredményeiért Koronás Arany Érdemkereszttel tüntetve ki az amúgy jászsági illetőségű igazgatónőt. Ez volt a legmagasabb állami elismerés, amit nő kaphatott akkortájt a monarchiában.
Summa summarum: nem Zirc, hanem Zirzen, és nem János, hanem Janka. Tehát tessék ezentúl így hivatkozni a múzeumi tárgyra: Arany János Zirzen Jankától kapott virágmintás lantlábú asztala.
Dénes László
