Hová lett az ipari park Érmihályfalváról?
Mint ígértük, visszatértünk a mihályfalvi elsvindlizett munkahelyekre és azok „kilövési” manővereire, melyben részük volt a helyi, illetve a megyei tulipános pártatyuskáknak is, minden bizonnyal nem kis haszonélvezettel.
A közösségi oldalakon kering egy videó, mely az érmihályfalvi ARA cipőgyár maradék munkásainak utolsó munkanapjáról szól. Olyan korosztály maradt kenyér nélkül, amely már külföldön is nehezen tudna elhelyezkedni, hisz jó részük középkorú, és akik legfeljebb csak betegápolóként „moshatnák egy-egy hindu bütykös lábát Angliában”, hogy Nyakó József érmihályfalvi polgármester szavaival éljek. Így látja a nemes elöljárói szem azokat, akik nem tudtak eddig traktort venni, szántani, vetni, fütyörészni. Mondta ezt akkor, amikor szóvá tettem a befektetők hiányát, illetve a mindenkori „torpedókat” az ajánlkozó munkahelyteremtő cégekre vonatkozóan.
Az ARA cipőgyár előbb felveszi, majd elengedi a munkásokat később pedig Az elmutyizott munkahelyek Érmihályfalván című írásainkban megpróbáltuk kideríteni, hogyan lehetséges az, hogy nem jöhettek Érmihályfalvára befektetők a cipőgyárakon kívül, illetve miért tett fel mindent a mindenkori RMDSZ-es elöljáróság két-három olyan cégre, akik ha tehették volna, a nyolcadik bőrt is lenyúzzák a melósról.
Az ipari park „kivégzéséről” és ezzel együtt több ezer munkahely megtorpedózásáról így ír 2007-ben a Krónika napilap a Túl nagy volt a „cipő” című erre vonatkozó cikkében:
Érmihályfalva– Nem kezdődött el az ipari park kiépítése. Új versenytárgyalást kell kiírni Érmihályfalván az ipari parknak szánt terület értékesítésére, miután az önkormányzat által korábban megszervezett licit nyertese nem kezdte el a beruházást. A 30 hektáros ipari park létesítésére kiírt versenytárgyalás iránt már a meghirdetést megelőzően is több jelentkező érdeklődött, közöttük magyarországi érdekcsoport is. A 2006. december 29-én megtartott liciten négyen vettek részt: a magyarországin kívül egy szörényvári cég, a helybeli ARA cipőgyár, és magánszemélyként annak igazgatója. A terület kikiáltási ára 0,1 euró volt négyzetméterenként, ezt az lábbeligyár igazgatója négyzetméterenként 5,03 euróra vitte fel, amivel meg is nyerte az ipari park létesítésének jogát. A kiírás értelmében 10 napon belül azonban 1,5 millió eurót kellett volna kifizetnie, ám ennek a kötelezettségének nem tett eleget. Kovács Zoltán érmihályfalvi polgármester úgy véli, a közel kétezer alkalmazottat foglalkoztató cipőgyár csak a konkurencia megjelenésétől, a béremelkedéstől és a munkaerő-elvonástól tartva vett részt a versenytárgyaláson. Az igazgató utólag azzal magyarázta visszalépését, hogy raktárnak túl drága lenne a terület, pedig minden fél tudta, hogy ipari parkká kell azt átalakítani. Az önkormányzat így arról döntött, hogy újra kiírja a versenytárgyalást. Ezúttal viszont nagyobb biztosítékot várnak: a részvételi garanciát háromezerről 30 ezer euróra emelik, és 300 ezer eurós banki jótállást is kérnek a jelentkezőktől. A versenytárgyalás szabályzatában most azt is rögzítik, hogy ha a nyertes visszalép, akkor automatikusan helyébe lép a második helyezett.
Tetszik érteni? A magyarországi és a szörényvári (Turnu Severin) befektetőkön kívül az ARA cipőgyár, mint olyan, és magánszemélyként annak igazgatója, Valerian Pavel pályázta meg (!) a helyi ipari park létesítését (amire egyébként csak raktár helyiség épült volna), majd a magánszemélyként jelenlévő igazgató, aki saját cége ellenében háboríthatatlanul licitálhatott, nem tett eleget további kötelezettségeinek, és ez a helyi és a megyei tulipános tótumfaktumok szerint rendjén is volt. Nem járt semmilyen következménnyel, mivel ennek ellenkezőjét nem rögzítették a licit szabályzatában. Minden bizonnyal nem véletlenül. A másodszori kiírásról, sőt a továbbiakról egyetlen szó sem esett a sajtóban, sem a helyi fórumokon. Azóta sem.
Mi több, ezen „ügyeskedő” cég, – amely megfosztotta Mihályfalvát több ezer munkahelytől – német tulajdonosát, az abszurdum netovábbjaként mindjárt Érmihályfalva díszpolgárává is avatta az akkori RMDSZ-es városvezetőség.
Nyakó József polgármestert is megkérdeztük a napokban erről a mihályfalviakat cinikusan arcul csapó gesztusról, de ő másként látta a dolgot: „nézzük azt az oldalát, hányan vásároltak házat, kocsit és egyéb javakat, illetve hányan nyaraltak külföldi tengerpartokon az ARA-nál keresett pénzekből” – mondta a valósággal semmilyen viszonyt nem ápoló elöljáró.
Ehhez gyakorlatilag nincs is mit hozzáfűzni. Bár azt is mondta még, hogy minden projektnek van egy kifutási ideje, így az ipari park tervezetének is volt, így ők azt már nem tudták újraindítani.
A dolog érdekessége, hogy a bihari Mezőtelegd, Paptamási és Székelyhíd újra tudta indítani. Éppen épülgetnek…
A mihályfalviak meg ingázhatnak Székelyhídra, vagy hindulábakat moshatnak Angliában.
Sütő Éva
