Érthető a lakosság felháborodása azt követően, hogy az Európai Unió Bel- és Igazságügyi Tanácsában Ausztria és Hollandia Románia schengeni csatlakozása ellen szavazott, hiszen ez nemcsak a mindennapi élet, a fuvarozás, az export és a külföldi beruházások területén jelentett volna pozitív előrelépést, hanem Európa egységét is jelezhette volna a mostani, bizonytalanságokkal és válságokkal teli világpolitikai környezetben. Ugyanakkor látnunk kell: a schengeni övezethez való csatlakozásunk meghiúsulásában a bukaresti politikai elitnek is jókora – ha nem egyenesen döntő mértékű – felelőssége van.
Meggyőződésünk, hogy ha Románia csak fele annyi energiát fektetett volna a politikai jelszavak szintjén oly sokat hangoztatott és vágyott nyugati integráció tényleges véghezvitelébe, mint a 19. századi, birodalomépítő reflexekből fakadó és Moldovát Romániával egyesíteni kívánó ténykedésébe, ma nagyobb eséllyel tudhatnánk magunkat a schengeni övezet teljes jogú tagjának. Hogy ez mégsem így lett, abban meghatározó szerepe lehetett annak, hogy az Európai Unió néhány tagállama – kiváltkép e háborús helyzetben – nem kívánja, hogy a schengeni övezet egyik tagja – egy váratlan fordulat és a közösséggel nem egyeztetett magánakció eredményeként – határos legyen azzal a Transznisztriával, mely a Moldovai Köztársaság keleti, szakadár régiójaként óriási biztonsági kockázatot jelentene, és ezzel egy élő háborús konfliktus kerülne az EU határain belülre. Ugyanakkor az elmúlt időszakban újra és újra bebizonyosodott: Románia nem hajlandó feladni a vágyott területszerzésen alapuló politikáját, mi több, tán soha nem látott méreteket öltött az egyesülést napirenden tartók száma, nem beszélve adólejeink milliárdjairól, melyek a magyarság által is lakott régióktól elvont támogatásokként építik az egyre szorosabb kapcsolatokat a két állam között. Az állampolitikává emelt magyarellenesség, a román államelnök közösségünk ellen uszító megnyilatkozása, valamint az erdélyi magyarságot ért folyamatos és tervszerű támadások pedig szintén azt jelzik, hogy Románia nem érett meg a schengeni övezethez való csatlakozásra.
Megállapítható tehát: Schengeni csatlakozásunk meghiúsulása súlyos tanulópénz és a román külügy csúfos kudarca, az események pedig arra is rávilágítanak, mennyit is ér az euroatlanti vezetők ígért támogatása, noha Románia minden létező módon igyekezett „mintaország”, a legmegbízhatóbb szövetséges lenni.
A történtek fényében ugyanakkor elvárható lenne, ha Bogdan Aurescu külügyminiszter is levonná a megfelelő személyi konzekvenciákat és vállalná a kudarccal kapcsolatos felelősségét.
Az Erdélyi Magyar Szövetség Országos Elnöksége
