Ima a pesti srácokért
Te, aki magyarul szólsz, magyarul élsz bárhol e világon, te, aki messzi utak évezredeit, szabad vágtatásokat, sztyeppén feldübbenő ősi táltosdalt, ave mariát és székely himnuszt, hazát, harcot, magyar bűnt és magyar átkot érlelsz itt a szmogos fellegek alatt, téged kérlek, állj meg egy pillanatra s mondj el velünk egy fohászt…
Egy imádságot, egy Miatyánkot, egy cseppnyi emlék-emberséget értük, azokért, akik 1956-ban egy áruló világ béklyójában is nemet tudtak, nemet mertek mondani az ember- és istentagadó, ateista, sátánista diktatúrának. Mondhatod ezt az imát halkan, magadban vagy akár hangosan, oly mindegy, csak kérlek, most magyarul mondd értük és engedd meg, hogy az imádság időtlenségében az 1956-os hősök lelke, mint egy gyertyafény felvillanjon a Te lelkedben is, és talán mutasson utat neked, nekünk is, bárhol is legyél, bármilyen ketrec vagy béklyó fogságában élj…
Mert kell ez a fény nekünk ma is, talán soha nem kellett ilyen nagyon, mint most, amikor ugyanazok a sátáni erők fojtják jelenünket, akik ellen 1956-ban ők, a Pesti Srácok szembe mertek szállni. Isten lelke, a szabadság szerelme vezette őket s lehet, belehaltak, de szabaddá váltak és most már szabadok is maradnak mindörökké, az én lelkemben, a te lelkedben, valamennyi magyar lelkében és valamennyi olyan ember lelkében, aki elmond értük egy fohászt és elmond minden olyan emberért egy imát, aki a szabadságáért nem fél szembeszállni a pokol seregeivel.
A történelem színpadán ezeken a sátáni zsoldosokon gyakran változik a jelmez, de a céljuk mindig ugyanaz, elpusztítani a szabad emberi lelket, magát az emberi szabadságot, hiszen Istent csak a lelkében szabad ember láthatja meg…S lássuk be, szükségünk van, nagyon is szükségünk van arra, hogy a Pesti Srácok szellemisége, vérben éledt, tűzben edzett hite és bátorsága ismét feltámadjon… hiszen még mindig és újra támadnak a Sötétség Seregei magyarra és nem magyarra egyaránt…
Nézz szét a világban, nézd meg modern bilincseid, nézd meg nyakadon a láncot, lelkeden a béklyót, hiteden a Sátán sebét és szedd össze magad.
Gondolj most rájuk, akik nem féltek meghalni hazájukért, házukért, lelkükért… Állj meg tehát egy percre te, aki magyarul szólsz, magyarul élsz bárhol e világon, te, aki messzi utak évezredeit, szabad vágtatásokat, sztyeppén feldübbenő táltosdalt, áve mariát és székelyhimnuszt, hazát, harcot, magyar bűnt és magyar átkot érlelsz itt a szmogos fellegek alatt, téged kérlek, állj meg egy pillanatra… és imádban kérd őket, az 1956 szabadságos lelkeit, hogy onnan a magos mennyországból segítsenek bennünket megmaradni és megmenteni a lelket, a hazát, a házat és a hitet… Legyen áldott emlékük és legyen áldás és erő mindazok lelkében, akik nem félnek ma sem hinni a szabadság szerelmében!
Szőke Mária
(Reggeli Újság)
