Bevezetés a 2019-es év témájába
„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…” (5Móz 16, 18-20)
A keresztények minden évben a világ minden táján azért gyűlnek össze, hogy imádkozva növekedjenek az egységben. Olyan világban tesszük ezt, ahol a korrupció, a kapzsiság és az igazságtalanság egyenlőtlenséggel és megosztottsággal jár. Keresztyénekként vagy közösségekként gyakran bűnrészesek vagyunk ugyan az igazságtalanságban, mégis arra kaptunk elhívást, hogy egységben tanúskodjunk az igazság mellett, és Krisztus gyógyító kegyelmének eszközei legyünk a szétszakadozott világ helyreállításában.
A Krisztus-hívők egységéért tartott 2019-es ökumenikus imahetet az indonéz keresztények készítették elő. Indonézia 265 millió lakosának kb. 86%-a muszlim, és így a világ legnagyobb muszlim lélekszámú országa. A népesség mintegy 10%-a azonban a különböző hagyományokat követő keresztyén közösségekhez tartozik. Indonézia népessége és kiterjedése alapján Délkelet-Ázsia legnagyobb nemzete. A több mint 17 000 szigeten 1340 különféle népcsoport él, és 740 helyi nyelvet beszél a közös nemzeti nyelv, a Bahasa Indonesia mellett. A nemzetet a Pancsa sila („öt alapelv”- 1. Hit az egyedüli Istenben 2. Igaz és civilizált emberség 3. Indonézia egysége 4. A képviselők megfontolásában gyökerező egyetértés, amely belső bölcsességet ad a demokrácia vezérlésére 5. Társadalmi igazságosság Indonézia egész népe számára.) mentén alapították a Bineka Tunggal Ika (Egység a sokféleségben) mottóval. Az etnikai, nyelvi, vallási tarkaságban az indonézeket a gotong royong elve vezérli, vagyis szolidaritásban és együttműködve élni. Ez azt jelenti, hogy vállaljunk közösséget az élet és a munka minden területén, örömben és bánatban, és minden indonézben a testvérünket lássuk.
Ezt a mindig is törékeny harmóniát ma új veszélyek fenyegetik. Az utóbbi évtizedek gazdasági növekedése olyan rendszerre épült, amelynek középpontjában a verseny áll. Ez éles ellentétben áll a gotong royongból fakadó együttműködéssel. A korrupció ezer alakban üti fel a fejét. Megfertőzi a politikát, az üzleti világot, és gyakran romboló hatással van a környezetre. Különösen aláássa az igazságszolgáltatást és a jogalkalmazást. Azok, akiknek az igazságosságot kellene támogatniuk és a gyengéket védelmezniük, túl gyakran ennek ellenkezőjét teszik. Következésképpen a gazdagok és a szegények közötti szakadék egyre mélyül, és a gazdag erőforrásokkal rendelkező országban botrányos módon sokan szegénységben tengődnek. Egy régi indonéz mondás szerint „A rizzsel teli csűrben éhen pusztul az egér”. Emellett bizonyos etnikai és vallási csoportok gyakran oly szinten kötődtek a vagyonhoz, hogy ez feszültségeket táplált.
A keresztény közösségekben újra tudatosult az egység fontossága, és közös elkötelezettséggel, együttesen emelik fel szavukat az igazságtalanságok ellen. Amellett, hogy szembesülünk ezekkel az igazságtalanságokkal, keresztényként kötelességünk megvizsgálni, hogy nekünk mi részünk van ezekben. Csak akkor tehetünk bizonyságot arról, hogy megéljük az egységet a sokféleségben, ha szem előtt tartjuk Jézus imádságát, „hogy mindnyájan egyek legyenek”. Csak a Krisztusban megélt egységünk által leszünk képesek felvenni a harcot az igazságtalansággal szemben, és szolgálni az attól szenvedő áldozatok javát.
A fenti aggasztó jelektől indíttatva az indonéz keresztények úgy érzik, hogy Mózes ötödik könyvének igéje „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…” (5Móz 16,18-20) helyzetükben, ínségükben elevenükbe talál. Mielőtt Isten népe arra a földre lép, amelyet Isten nekik ígért, megújítják elköteleződésüket a szövetség iránt, amelyet Isten kötött velük. A szövegrész abban a fejezetben szerepel, amelynek központi témája: a Szövetség népe által tartandó ünnepek. Minden ünnep után olvassuk a felszólítást: „Örvendezz az ünnepeden fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóleányoddal, meg a lévitával és a jövevénnyel, az árvával és az özveggyel együtt, akik lakóhelyeden élnek” (5Móz 16,14; lásd még 16,11). Az indonéz keresztények arra törekednek, hogy a közösségek között helyreállítsák a nyitott, befogadó ünnepeknek ezt a korábban élvezett lelkületét. E hosszú fejezet végén különösnek tűnhet, hogy két vers szól a bírák állításáról, de ebben az indonéz kontextusban élővé válik a kapcsolat a mindenki számára rendezett ünnep és az igazságosság között. A Jézusban szerzett szövetség népeként tudjuk, hogy a mennyei lakoma gyönyörűségét azok fogják majd élvezni, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, akik üldöztetést szenvednek érte, „mert övék a mennyek országa” (Mt 5,6 és 10).
Krisztus Egyházát a menny előízének nevezik, bár megosztottságunk miatt kudarcot vallunk. Nem tudunk Isten szeretetének jele lenni az ő népe számára. Az igazságtalanság nemcsak az indonéz társadalmat széttagoló megosztottságot mélyítette el, hanem az egyház töredezettségét is. Bűnbánatot tartunk a megosztó igazságtalanság miatt, de keresztényként hiszünk Krisztus erejében is, amely bocsánatot és gyógyulást ad. A kereszt alatt egyesítve találjuk magunkat, kérve kegyelmét, hogy vessen véget az igazságtalanságnak; és irgalmát azokra a bűnökre, amelyek megosztottságunkat okozzák.
Érmihályfalvi református egyházközség
