Ismét kísért a kommunista múlt az Érmelléken
Az érmihályfalvi önkormányzati ülésen legutóbb a Román Kommunista Párt egykori magas rangú országos tisztségviselőjét terjesztették elő post mortem díszpolgári címre. A javasolt személy a Bihar megyei településen 1953–1980 között igazgatta az Állami Mezőgazdasági Vállalatot.
Szabó Imre előzetes méltatását több, pártállástól független önkormányzati képviselő is megrökönyödéssel hallgatta, bár nevezettnek valóban vannak valós és elévülhetetlen érdemei az akkori állami gazdaság, mi több, a település felvirágoztatásában.
Porsztner Adalbert nyugalmazott tervezőmérnök úgymond a helyi és a megyei közélet több ismert személyiségének véleményére és ajánlására terjesztette elő javaslatát. A helyzet akkor vált kínossá és tragikomikussá, amikor a képviselő-testület ülésére meghívott mérnök magánemberként azzal kezdte védeni javaslatát, hogy abban az időben mindenki kommunista volt. Ő maga is. Porsztner azt is felsorolta, hogy a néhai igazgató az említett időszakban a Nagy Nemzetgyűlésnek, valamint a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának is teljes jogú tagja volt. Érdemeiért megkapta a Szocialista Munka Hőse címet, a Sarló és Kalapács arany fokozatát, valamint a Munka Érdemrendje kitüntetést.
Amikor már mindettől nagy volt a zűrzavar a tanácsteremben, Nyakó József polgármester, aki egykoron maga is kommunista pártember volt (Porsztner elszólása szerint Nyakó is támogatta az előterjesztést), megpróbálta menteni a menthetőt, egy kis „szemináriumot” tartva az amúgy jóhiszemű idős mérnökembernek, hogy történelmileg „még” nem értünk el abba a korba, hogy a felsorolt érdemrendeket és kitüntetéseket ismét méltányolni lehessen. S amint elnézi a legtöbb önkormányzati képviselő fizimiskáját, minden bizonnyal veszett fejsze nyele az egész komcsifényező hadművelet.
A még élő helybéli és megyei harcostársak nevei is felsorolásra kerültek – legtöbbjük a kommunista párt dicstelen végnapjainak jellegzetes figurája –, akiknek ajánlásával megíródott a terjedelmes előlaudáció. A felterjesztő „jóhiszeműen” szóba hozta Dérer Ferencet is, a megyei lap vezető szerkesztőjét, aki – mint mondta – szintén a Román Kommunista Párt aktív propagandistája volt, sőt a Ștefan Gheorghiu Pártakadémia végzőse is, és lám, mindmáig és ennek ellenére a bihari közélet egyik közismert alakja, az egyik utódpárt, az RMDSZ oszlopos aktivistája és rendszeres kitüntetettje. Dérerrel is megvitatta telefonon Szabó Imrének a címre való előterjesztését, ami ellen nevezettnek úgymond nem volt kifogása – próbált érvelni Porsztner.
A huzavonának azzal vetett véget a szintén RMDSZ-es Nyakó polgármester, hogy a testület alig félórával azelőtt szavazta meg, milyen kritériumok szerint kaphatnak díszpolgári címet vagy egyéb kitüntetést az arra érdemesek. Ilyen titulusokra a polgármester, az alpolgármester, illetve az önkormányzati képviselők tehetnek javaslatot, de magánszemélyek is, azonban emezek javaslatát a helybéli polgárok öt százalékának támogatnia kell aláírásával. Tehát gyakorlatilag aláírás-gyűjtésre küldte a kezdeményezőt. A kritériumok között amúgy az is szerepel, hogy nem szempont a politikai hovatartozás.
Romániában az RKP-t már kétszer is törvényen kívül helyezték szimbólumaival együtt (pl. sarló és kalapács!), először 1989-ben, majd 2016-ban is. Ám ez a tény nem zavarja a régi-új elvtársakat. Ellenben Sass Kálmán érmihályfalvi ’56-os mártír lelkész azért nem lehet a város díszpolgára post mortem sem, mert az említett kritériumokban az is benne áll, hogy az államellenes bűncselekményekért elítéltek nem kaphatnak hasonló kitüntetéseket. Márpedig a Sass vádiratában foglaltakat eddig csak egy 2004-es okirat törölte el, amelyben a kommunizmus elleni harcban való részvételt tanúsító bizottság az 1999. évi 214. számú sürgősségi kormányrendeletre alapoz. Hogy a bírósági ítélet még nem semmis, és a kettő üti egymást, nem az egyetlen felemásság a román igazságszolgáltatásban.
Az eset kapcsán felmerül, hogy vajon mire volt jó ez a színjáték, amikor eleve tudták az RMDSZ-esek, hogy a „kívülről” jövő díszpolgári javaslatot csak aláírásgyűjtés után lehet napirendre tűzni? Miért nem vállalta fel a párt frakciója vagy valamelyik képviselője az előterjesztést, ha már úgyis hozzájuk vezetnek a szálak? Miért kell „népi kezdeményezésnek” álcázni egy sanda politikai szándékot?
Mert azt Érmihályfalván sokan tudják (vagy már nem elegen?), hogy 1958-ban Sass Kálmán parókiájának kifosztását és vagyonának elkobzását (fia, Sass Huba elmondása alapján) a néhai Dérer Vilmos akkori kommunista párttitkár koordinálta, aki nem volt más, mint Dérer Ferenc bátyja. A díszpolgár-jelölt Szabó Imre pedig főnökük és mentoruk volt a Dérer testvéreknek. Így áll össze a kép, amire majd Porsztner Adalbertnek és társainak jóváhagyó aláírásokat kell gyűjteniük a polgárok legalább 5 %-tól, és amit a helyi képviselő-testületnek el kell fogadnia…
Sütő Éva
(ittHON.ma)
