„Isten helytartója” az oktatás élén

A sztálinista idők szele újra belengi Romániát. A nép akarata – ahogyan minden normális demokráciában – itt már régen nem érvényesül, a kinevezéseknek semmi közük a kompetenciához, baráti alapon és érdekek mentén történik minden.

A régi-új tanügyminiszter, Ecaterina Andronescu legalább húsz éve mérgezi ötleteivel a közéletet, ugyanakkor érthetetlen módon negyedszer (!) tölti be ezt a tisztséget. Nem tehetek róla, de gyakran van olyan érzésem, hogy a hatalmon lévő szocdemek mindent megtesznek, hogy a köztük fellelhető leginkompetensebb egyéneket nevezzék vezető pozíciókba. A miniszterelnök asszony semmiben sem különbözik „neves tudós” elődjétől, a világhírű kémikustól. Az igazságügyi miniszter egy kisebb kaliberű Emil Bobura hasonlít, aki annak idején esztergályosként feküdt le és miniszterként ébredt – legalábbis ami a karakterét illeti. (Szerencsére a mai fiatalok nem tudják, kik voltak e történelmi figurák, és mit tettek a romániai életszínvonal emeléséért). Mindez semmi ahhoz képest, hogy a napokban tett egyik nyilatkozatában a tanügyminiszter Istenhez hasonlította magát, mondván: „azt hiszem, van annyi erőm és akaratom, mint a Teremtőnek, hogy valami többletet hozzak a tanügybe, és növeljem annak minőségét”.

Nem kevés bőrnek kell lennie az ember képén, hogy ilyen kijelentéseket tegyen. Főleg ha tudjuk, hogy eddigi intézkedései katasztrófát okoztak a tanügyben. És akkor ugyanazt a figurát, aki minden eddigi alkalomkor csődöt mondott, megint a tanügy nyakára küldték. Andronescut a valódi szakemberek a román oktatás sírásójának tartják.

Íme, milyen „eredményekkel” dicsekedhet a román tanügy az utóbbi években, köszönhetően többek között neki is: Románia az utolsó helyeket foglalja el Európában a PISA-teszteknél, a diákok negyven százaléka funkcionális analfabéta, a munkapiacon nincsenek szakemberek. Ez utóbbi ténylegesen Andronescu lelkén szárad, hiszen ő volt az, aki néhány évvel ezelőtti minisztersége idején felszámolta a szakiskolákat. Nem mellékesen: Németországban a diákok 70 százaléka szakiskolákban tanul. Milyen az ő gazdaságuk, és milyen a román? Aztán fele a diákoknak elbukik a vizsgákon, hatalmas az iskolaelhagyás, a tanulmányok abbahagyásának aránya, a valamirevaló fiatalok pedig külföldi egyetemeken folytatják tanulmányaikat.

Mit is akar még a tanügyminiszter? Például lecsökkenteni az órák számát. Ami helyes, ha a diákok érdekeit vesszük figyelembe, ám ehhez az intézkedéshez semmiféle előtanulmányt nem végeztek, senki nem mérte fel ennek következményeit. De azt is elhatározta, hogy nemsokára minden osztályban lesz egy intelligens tábla, és a gyerekeknek a padján ott lesz a laptop. Milyen pénzből? – kérdezhetjük naivan. A kevesebb órát több külön foglalkozással pótolná, de itt sem derül ki, hogyan fizetik meg a pluszmunkát felvállaló tanárokat. És az sem mellékes – ahogyan erre már sokan figyelmeztettek –, hogy az óraszámok csökkenése valószínűleg elbocsátásokkal járna. Ahogyan az egészségügyben a legjobb orvosok, nemsokára a legjobb tanárok is a kivándorlás útját választják.

Nánó Csaba / erdelyinaplo.ro