Isten hűséges szolgája – Brüsszeli konferencia Márton Áron életéről
Az Európai Parlament brüsszeli székhelyén november 9-én rendezték meg a Márton Áron életéről és hitvallásáról szóló konferenciát Isten hűséges szolgája címmel, Tőkés László erdélyi képviselő irodájának szervezésében. A rendezvényre kiutazott egy székelyföldi látogatócsoport, amelynek tagjai részt vettek a brüsszeli magyar kulturális intézetben rendezett 56-os megemlékezésen is, amelyen a Balassi Intézet igazgatója, Vitézy Zsófia és a Magyar Köztársaság belgiumi nagykövete, Nagy Zoltán mellett felszólalt az 1956-os belgiumi magyar közösség képviselője is. A látogatócsoportot fogadta az európai püspökkari konferencia (COMECE) brüsszeli képviselete székhelyén a testület főtitkára, Olivier Poquillon is, aki bemutatta irodájának tevékenységét, és elmondta, hogy munkatársaival együtt az Európai Bizottság és az uniós intézmények döntési folyamatában igyekeznek a keresztény szempontokat érvényesíteni. Johanna Touzel, a COMECE szóvivője előadásában azt hangsúlyozta, hogy az európai intézmények immár partnerként, nem egyszerű lobbiszervezetként tekintenek képviseletükre, éppen ezért nagyobb esélye van annak, hogy különböző tervezetek, direktívák, európai normák kidolgozásánál érvényesíteni tudják a keresztény szempontokat.
Az Európai Parlamentet bemutató szeminárium keretében Láng Péter, a magyar látogatócsoportok felelőse tartott szakavatott előadást, majd Hannu Takkula finn liberális képviselő köszöntötte a székelyföldi csoportot, aki barátjának és szövetségesének nevezte Tőkés Lászlót. Finnország sok tekintetben példa számunkra, elsősorban a svéd közösségnek biztosított autonómiája miatt, mondotta Gergely István (Tiszti), amikor a látogatócsoport nevében átadta a csíksomlyói kegytemplomot ábrázoló ajándékot.
A rendezvény házigazdája, Tőkés László EP-képviselő megnyitó beszédében a hit hősének nevezte Márton Áront, akire Székelyföld és Erdély népe valóságos szentként tekint. Mindszenty József hercegprímás, Ravasz László református és Ordass Lajos evangélikus püspökök mellett a magyarok méltán büszkék Erdély egykori püspökére. Majd így folytatta: „Kettős kisebbségben élő népét oltalmazva mind hitéért, mind magyarságáért börtön és egész életére szóló üldöztetés lett az osztályrésze. A kommunista internacionalizmussal éles ellentétben a román nacionálkommunizmus brutális módon elnyomta a közel kétmilliós magyarságot. (…) Hitvalló élete és példája legyen örök tanulság számunkra. A Gonosszal szemben soha ne hátráljunk meg. Mert: »mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk«” – zárta szavait erdélyi képviselőnk a Szentírást idézve.
A COMECE főtitkára előadásában példaképnek nevezte Márton Áront, mivel ő életével, tetteivel a közjóért és a békéért harcolt. Példája jól mutatja, hogy a keresztény élet mindennapi döntéseken alapul, ezért ő azt kéri, hogy Áron püspök példájához hasonlóan mi is legyünk aktívak a közéletben, családjainkkal egyetemben vegyünk részt a társadalmi döntések alakításában.
Ezt követően Máthé Vilmos brassói plébános, esperes az erdélyi püspök életét mutatta be, majd Csapai Árpád egyetemi lelkész beszélt azokról a meghatározó háborús élményekről, amelyek Márton Áron erős személyi karakterét formálták, és később a papság felé irányították.
A felszólalásokat Petényi Katalin és Kabay Barna Szigorúan ellenőrzött életek című filmjéből készített, Márton Áron börtönéveit bemutató összeállítás vetítése követte. A zsilavai és máramarosszigeti börtönökben készített megrázó képek jól érzékeltették azt a szenvedést, amellyel a kommunista hatalom meg akarta törni a hitéhez s nemzetéhez mindvégig hű püspököt.
Ezután a brüsszeli magyar közösség lelkipásztora, Havas István emelkedett szólásra. A kommunizmus alatt semmilyen hír nem jött a „szomszédos baráti országok” ellenállóinak szenvedéséről. Ki más mutassa be Brüsszelben Márton Áront, ha nem mi? Nekünk kell ismertté tenni példáját, ezáltal is felmutatva európai, demokratikus és keresztény gyökereinket és múltunkat – mondotta.
A felszólalók sorát a székelyföldi látogatócsoport vezetője, Gergely István zárta, aki egyebek mellett azt mondotta: „Köszöntöm a megidézett Márton Áront, emlékezésünk célja szellemi utódok nemzése. Emészteni, felszívni, új erőre kapni. A gyökérből így lesz magyar jövő” – zárta szavait az egykori csíksomlyói plébános.
A konferencia az ősi székely himnusz közös eléneklésével zárult: „Vándor székely reménységét, / Jézus, áldd meg Erdély földjét…” – közölte Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája.
A hit hőse: Márton Áron
Tőkés László beszéde a brüsszeli Márton Áron emlékkonferencián
Az Úr születésének 2016. esztendejét a magyar kormány Márton Áron Emlékévnek nyilvánította, melyhez a romániai katolikus egyház is természetszerűleg csatlakozott. Az emlékév keretében rendezvények sorozatára került sor szerte a Kárpát-medencében. Ezek sorába illeszkedik mai brüsszeli megemlékezésünk, mely a nagy erdélyi egyházfő életének és szolgálatának egyetemes – európai – jelentőségét hivatott felmutatni.
Szülőfalujában, Csíkszentdomokoson múzeum őrzi emlékét. A csíki régió központjában, Csíkszeredában impozáns szoborcsoport felállításával tisztelgett előtte Székelyföld katolikus népe, mely valóságos szentként tekint reá. De nem csupán egyházának hívei, hanem Erdély egész magyarsága és a protestáns testvéregyházak – reformátusok, evangélikusok és unitáriusok – hívő népe is kimagasló szellemi vezetőjének tartja.
Szent II. János Pál pápa annak idején „integerrimus Domini famulus”-nak, vagyis „az Úr legigazabb szolgájának” nevezte Márton Áront. Már a ’90-es évek elején, közvetlenül a Ceauşescu-diktatúra bukása után beindult boldoggá avatásának folyamata, melynek posztulátora, Kovács Gergely pápai káplán rövidesen előterjeszti a Szentszéknél erre vonatkozó jelentését.
Ki is ez a jeles férfiú, akit hazájában, népe körében és a katolikus világban ilyen nagy szeretet és megbecsülés övez, akit méltatói „Erdély lelki vezetőjeként, az erőszakmentesség és a lelkiismereti szabadság apostolaként” emlegetnek? Az 1956-os magyar forradalom mostani 60. évfordulóján hasonlóképpen szokás megemlékezni Mindszenty József esztergomi érsekről, hercegprímásról, valamint Ravasz László református és Ordass Lajos evangélikus püspökökről, akik az istentelen és embertelen kommunista diktatúra üldöztetését vállalva fordultak szembe azzal, és állottak a szabadságharc oldalára. Az egykori Karol Wojtyła krakkói érsek kortársaiként azokról a kimagasló kelet- és közép-európai vezető egyházi személyiségekről van szó, akik hitük erejével és Krisztus Urunk példáját követve, ha kellett, életük kockáztatása vagy odaáldozása árán, rendíthetetlen bátorsággal szálltak szembe az ateista-kommunista „Gonosz Birodalmával” (Ronald Reagan). Néhai Márton Áron gyulafehérvári püspök ezen lelki nagyságok közé tartozott, akiket Pál apostol szavával „hitünk hőseinek” nevezhetünk, „akikre nem volt méltó ez a világ” (Zsid 11,38).
Erdély püspöke mind a nemzeti szocializmus, mind a bolsevizmus, mind a liberalizmus eszméit elutasította, s ezekkel szemben ama evangéliumi „keskeny utat” (Mt 7, 14) követte. A II. világháború idején védelmére kelt az üldözött zsidóknak – amiért utóbb a Népek Igaza címmel tüntették ki. A kommunista hatalomátvétel után viszont a kollektív deportálás sorsára jutott erdélyi svábokat és az erőszakkal megszüntetett román görögkatolikus egyház sorsüldözött híveit vette védelmébe. A sors keserű iróniája folytán ekképpen vált egyaránt ellenségévé a náciknak és a kommunistáknak.
Kettős kisebbségben élő népét oltalmazva mind hitéért, mind magyarságáért börtön és életre szóló üldöztetés lett az osztályrésze. A kommunista internacionalizmussal éles ellentétben a román nacionálkommunizmus brutális módon elnyomta a közel kétmilliós magyarságot. A kommunista ateizmus viszont – a pánortodoxia jegyében – valamennyi kisebbségi egyház elsorvasztására törekedett. Erdélyi magyar történelmi egyházaink és hithű vezetőik emiatt válhattak a román kommunista rezsim elsőszámú célpontjává.
Márton Áron lánglelkű püspök a bolsevik típusú román vallásüldözést túlélő mártírként vívta mindennapi küzdelmét az igazságért és a vallásszabadságért, egyházáért és magyarságáért, és lett valamennyi üldözött védelmezője. Nem volt hajlandó az elnyomó rezsimet magasztalni. A kommunistabarát békepapi mozgalommal szembeszállva, a Vatikánnal kötött konkordátum egyoldalú felmondása (1948) után inkább vállalta a pszeudo-illegalitás állapotának a fenntartását, mintsem hogy annak autonómiáját feladva, egyházát alárendelje az ateista államnak.
A visszaemlékezések ritkán vagy hiányosan szólnak Áron püspöknek a román titkosszolgálattal, a hírhedt Securitatéval szembeni helytállásáról. Reményeink szerint rövidesen nyilvánosság elé kerül közel 80 ezer oldalra rúgó titkosszolgálati dossziéja. Istennek különleges kegyelme, hogy a fogságban vértanúhalált halt római és görögkatolikus sorstársaival – köztük boldog Scheffler János szatmárnémeti és boldog Bogdánffy Szilárd nagyváradi püspökökkel – ellentétben ő maga túlélte a rabságot, és korlátozott módon ugyan, de hivatása gyakorlását tovább folytathatta. 1951-től 1955-ig tartó fogságából szabadulva, a dokumentumok tanúsága szerint, szinte egész főpapi környezetét ügynöknek szervezte be a politikai rendőrség olyannyira, hogy még a gyóntatópapjának is jelentenie kellett róla. „Anton”, „Breban”, „Apulum” és „Moldovan” fedőnevű besúgóival és társaik népes csapatával, valamint megbízóikkal szemben Áron püspök töretlenül állta a sarat, és a hit „ama nemes harcát” megharcolva (2Tim 4,7) nem életfogytiglanra szóló börtönbüntetése foglalkoztatta, hanem Istenére, rábízott népére és az „örökkévaló dolgokra” tekintett.
Hitvalló élete és példája legyen örök tanulság számunkra. A Gonosszal szemben soha ne hátráljunk meg. Mert: „mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk” (Zsid 10,39).
Brüsszel, 2016. november 9.
Tőkés László
