Itt a kampány, hol a kampány?
A holnapi szavazás előestéjén már nem kell azon morfondíroznom, hogy hát én immár kit válasszak. Németh Zsolt, az egyik Fidesz- és Tusványos-alapító, minden erdélyi magyarok barátja nyilatkozta minap: arra kellene törekednünk, hogya magyar nemzetiségű választók minél színvonalasabb képviselete jöjjön létre mind az önkormányzati, mind a különféle országos választásokon. Hozzátette azt is: „Úgy szavazzanak, hogy utána okkal lehessenek büszkék az eredményre.”
Hát ez utóbbi kapcsán elönt a keserűség. Mert úgy szavaztunk (pontosabban úgy szavazott a romániai magyarok többsége) az elmúlt években, hogy nem nagyon van mire büszkének lennünk, lenniük. Országos szinten pláne nincs, helyi viszonylatokban pedig ki-ki megítélheti. Szűkebb pátriámban, Bihar megyében és Nagyváradon már nagyon elkelne „a magyar nemzetiségű választók minél színvonalasabb képviselete”. Mert elnézve azt, ami „választási kampány” címénzúdul hetek óta anyakunkba, hááát… De mielőtt tovább mennék: ami a médiából ebben a régióban ránk ömlött az elmúlt napokban-hetekben, azért szinte kizárólag az RMDSZ-t terheli a felelősség. A bukaresti magyar parlamenti párt tetemes román és magyar közpénzt prédált el arra, hogy a semmitmondást, önfényezést, melldöngetést, handabandázást eljuttassa a választókhoz. Tízszeres volt a médiafölényük ebben a kampányban a magyar polgári-nemzeti oldalhoz képest. Szó se róla, minden párt és alakulat megpróbált eljutni az emberekhez a nyilvánosságban, a sajtóban és a közösségi médiában, az összes létező kommunikációs eszközön. Voltak erők, amelyeknek ahhoz is volt pénzük, fegyverük, paripájuk, hogy embereik – képletesen szólva – felszántsák Bihar megyét, annak településeit. A zaklatásig menően próbáltak betüremkedni az emberek magánszférájába, sőt a munkahelyére is. Az RMDSZ a templomok és iskolák környékén is kampányolt, sőt, nem is csak a környékükön. (A járvány miatt elmaradtak a népesebb iskolai tanévnyitók, de a református gimnáziumban meg kellett tartani, mert hát bejelentkezett szónokolni a párt megyei elnöke, esélytelen váradi polgármesterjelöltje. Tele volt vele az újság, mindenki láthatta, amint templomból kivonuló papok, tanárok, diákok gyűrűjében kezdőrúgást végez az iskola felújított sportpályáján, azon a pályán, amit a város annó át akart játszani az ortodox egyháznak, s a váradi magyar polgárok sokéves ellenállásán, harcán, tüntetésein múlott, hogy ez nem sikerült, de most meg sem említették azokat, akik ennek a küzdelemnek az élén álltak… „Remekbe szabott heteslövés Cseke Attila részéről” – állt a szöveg az újságban közölt kép alatt, bár inkább csak a drága fővárosi selyemöltöny volt remekbe szabva rajta.)
A kampány hajrájában agresszív, személyeskedő, románt és magyart egymás ellen, sőt magyart a magyar ellen uszító megnyilatkozásaik is voltak a fennforgó szószólóiknak. Félretájékoztatták a magyarországi politikusokat, visszaéltek sajtóbeli fölényükkel, azzal riogatták a népet, hogy ha ők (a bukaresti politikus meg a széllelbélelt hivatalnokocska) nem nyerik el a választók bizalmát, vége a világnak. Pedig csak annyi lesz, hogy visszatérnek jól fizetett állami állásaikba… Jut eszembe, a Szabó József nevű ifjonc nem átallotta így hergelni a népet a választás szabadsága és apolitikai pluralizmus ellen: „A román szekusállam azt várja, hogy mi kaszaboljuk le egymást, és ha kell, ehhez biztosítja az eszközöket is, a támogatást is.” És ennek a román szekusállamnak a jól fizetett „megyemenedzsere” a saját kenyéradó gazdája ellen uszul, miután zavaros magyarázkodás közepette megpróbálja néppártos versenytársát karanténszegéssel vádolni. De a csúcs ez: „Az RMDSZ nem vett részt és nem is akar részt venni ilyenekben. Nekünk a magyarság megbontására, gyengítésére nem kell a román támogatás.” Nem kell? Évi ötmillió eurót kap a román államtól ez a szervezet, hogy eltartsa felduzzasztott pártapparátusát…
„Az eredményeket mérlegeljék, ne az ígéreteket” – intette az olvasókat fizetett politikai hirdetésben Nagyvárad volt alpolgármestere, akit a bukása után pártja a bukaresti parlamentig menekített. Ahol évek óta teszi… a mit is? Mert ha az eredményeit mérlegre tesszük, csak azt látjuk, hogy az RMDSZ-nél mindig az ígéretből van a legtöbb. (Van olyan polgármesterük, aki már az ötödik mandátumáért kampányol a városát elkerülő autóút ígéretével, noha még egy méter sem készült el belőle…) Bár a mostani kampányhajrában ismét csattogtak a szalagvágó ollók szerte Biharban: mindent most adtak át, amit az elmúlt négy évben nem tudtak megcsinálni, befejezni, nyélbe ütni. Vagy nem akartak. De akkor mivel töltötték el azt a négy esztendőt?
Való igaz, a román elöljárók is ugyanezt művelték, nem csak a tulipánosok. Lehet, hogy ők is hülyének nézték a saját választóikat, mint az eremdéeszesek. Mert emezek még azzal is képesek voltak eldicsekedni az én adómból kiadott reklámújságjukban, hogy:„Illemhellyel bővítik a ravatalozót Bisztraterebesen”. A színromán falu temetőjében budit építettek az ortodox kápolnához… Vakulj, magyar!
Nézem ennek a „tulipános szövetségnek” a jelöltlistáit és kampányplakátjait. Ismeretlen nevek, arcok, olyanoké, akik semmit nem tettek eddig a közösségünkért. Mellettük ismert arcok, nevek, olyanoké, akik sokat tettek… önmagukért, családjaikért, rokonaikért, lekötelezettjeikért. A klikkért. Néhány köztiszteletben álló ember is felbukkan imitt-amott, jelöltként vagy támogatóként, de egyik sem „befutónak” számító helyen, hanem a listák végén, töltelékként, „húzónévként”. Ez mi, ha nem a választók becsapása, hülyének nézése?
A hab a tortán: képes volt bemenni a jelöltjük az emberek munkahelyére is (nyilván valamelyik „baráti vállalkozó” gyárjába), ám ott egy bátor szaki nekiszegezte minden nagyváradi magyar kérdését: „miként alakult az, hogy ma nincs a városban magyar önkormányzati vezető, polgármester vagy alpolgármester”. Az RMDSZ tagbaszakadt megyei elnöke kicsire gömbölyödött, és… adós maradt a válasszal. Ahelyett, hogy beszámolt volna az elmúlt évek kudarcairól, elvtelen kompromisszumairól, árulásairól, csak annyit tudott kinyögni: „minden magyarnak el kell menni szavazni”. És tette ezt „A tiszta, világos beszédet szeretem!” című reklámcikkben…
Nos, „minden magyarként” én el fogok menni szavazni holnap, és már tudom is, hogy melyik magyar párt jelöltjeire pecsételek.
Dénes László
