Míg pár évtizede még a bőséges hónak, a hetekig-hónapokig tartó igazi télnek örülhettek kicsik és nagyok, ma már egyre kevesebb az igazi téli időjárást hozó napok száma, hiába mutat decembert, vagy éppen januárt a naptár. Talán a szürkeséget, latyakot kompenzálandó egyre divatosabbak a különböző karácsonyi fényfüzérek, utca díszek melyeket jellemzően házakra, kerítésekre aggatnak, esténként pedig több-kevesebb sikerrel megidézik az egykor volt telek hangulatát. Az ízléses, valóban jól mutató díszek és dekorációk mellett „természetesen” az otrombán giccses, csilivili, harsányan villogó fényszennyezéssel felérő, inkább riasztó mint ünnepi hangulatot keltő „díszek” sem maradhatnak el, így városon és vidéken egyaránt furcsán keveredik a kétféle élmény, hiszen használatukat a jó ízlésen (vagy annak hiányán) kívül nem szabályozza senki és semmi.
A látványpolitizálásra amúgy is hajlamos érmelléki önkormányzatok persze nem maradhattak ki ebből a sorból sem, és ha valaki Nagyváradról mondjuk Szatmárnémeti felé tartva este utazik, találkozhat mindennel, ami ezen a téren elképzelhető. A kevesebb néha több elve itt is igaz, ritka kivételektől eltekintve kevés a valóban decens, ízléses díszkivilágítás, annál inkább tombol a giccs és a közönségesség. Persze ezzel a kijelentéssel lehet vitatkozni, hiszen manapság már lazább megitélés alá esik a szépség fogalma, de hogy egy ilyen fényorgia, illetve a vele járó egyéb díszek nem olcsóak, az biztosra vehető. A Bihoreanul utánajárt, hogy egyes bihari önkormányzatok mennyit is költöttek ilyesmire, és eléggé érdekes adatok derültek ki. A legtöbbet, konkrétan 130 000 lejt a Berettyó-parti kisváros, Margitta önkormányzata költött el ilyen célra, de a második helyen mindjárt egy magyar község található, Paptamási, amely százezer (100 000) lejt költött sajátosan értelmezett díszekre. Ebből vásároltak többek között egy négy rénszarvas álal húzott életnagyságú szánt, valamint egy riasztó kinézetű túldimenzionált pingvint, melyeket a polgármesteri hivatal előtt tettek közszemlére. A megfontoltnak nem nevezhető döntéssel a község saját bevételeinek (nagyjából 1,2 millió lej) csaknem tíz százalékát dobták ki az ablakon, jóval többet mint például a tízszer annyi saját bevételell rendelkező Nagyszalonta, és csaknem négyszer annyit, mint Élesd önkormányzata. Bihar megyében egyébként az utóbbi hónapokban huszonkét önkormányzat vásárolt hasonló díszítményeket, összesen 772 000 lej értékben.
Olcsó demagógiának tűnhet, de attól még valószínűleg igaz, hogy a paptamásiak pingvin és rénszarvasok helyet jobban örültek volna valami értékállóbb és főleg értelmesebb beruházásnak, amiből nem csak pár hétig tartó szó szerinti vakításra futja. Százezer lejből ki lehetett volna találni valamit, vagy ha nem volt ötlet, talán meg kellett volna kérdezni a lakosokat, ki tudja hátha akadt volna épkézláb elképzelés …
K. Sz. I.