Kampány után
Hála Istennek már megint túl vagyunk egy kampányon, kedves sorstársaim! Átéltük. Mint az lenni szokott ilyenkor sokakról kiderül hol állnak, merre tartanak, mi van a tarsolyukban. Olyan dolgokra derül fény, amelyekről nem sokan tudunk, mert vagy titkolják, vagy pedig egyenesen elhazudják, de a kampányban aztán bekerülnek az érvelések eszköz- és fegyvertárába. Megesik, hogy az egyszerű halandó aztán keserű szájízzel veszi tudomásul, hogy átverések sorozatával áll szembe. Ha egyáltalán észreveszi.
A templomban Istent és annak szellemét keresi, de még az Úr házában is az RMDSZ minden hájjal megkent politikusaival fut össze. Nem lenne semmi baj, ha ugyanabból a célból ülnénk a padokban, de míg az egyszerű halandó istentiszteletre jár templomba, addig amazok magamutogatásból, népszerűség hajhászásból ülnek be az első padsorokba. És hazamegy az ember telve kisördöggel és nem magasztos érzelmekkel. Legyintünk: ezt is elintézték, már a templomra és imaházakra is rátették a kezüket Szabó Ödönék. Ezen is túl vagyunk. Marad a temetés, keresztelő s talán egy-egy ünnep. A már sokadik alkalommal megélt, túlélt kampány végére megvilágosodik, hogy ezeknek már Isten sem szent csak eszköz. Újra átverték a népet (sajátjukat?) Isten nevében.
Egyik (csak így: egyik), magyar irodalmat, történelmet tanító értelmiségi elszólta, elírta magát, illetve a kampány hevébe kinyilatkozott: jobb lett volna, ha a tárkányi emlékmű helyett két diófát ültetünk, mert hasznosabb lett volna az emberek számára. Nem természetrajzot tanító szájából valóak ezek a szavak, hanem anyanyelvet, történelmet oktatóéból. A Turul a totemizmus korát idézi, amit eltörölt a kereszténység. Szóval jobb lett volna a templomtérre egy szökőkút vagy padok. Az emlékmű galibát, gyűlölködést gerjeszt. Megjegyzem, a templom és az iskola előtt volt és lenne helyük a diófáknak manapság is, de kivágták azokat. Több mint tízet! Akkor viszont mély volt a hallgatás.
Na, az ilyenek teszik elkeseredetté, borúlátóvá az embert. Hol van itt a templom és Isten tisztelete, a múlt értékeinek mentése, felemelése? Lesz-e itt magyar jövő a mindent bemocskoló, cafattá tevő Ödönök és csicskásaik nyomában? Ez a magyar, Köröstárkányi jövő? A kommunista okítás folytonossága, a nepotizmus, a protekcionizmus, a természetellenes kiválasztódás már most zsákutcába viszi a magyarságot, köszönhetően a magukat politikusnak nevező maffiózóknak. Mit lehet tenni ez esetben? Sajnos csak annyit, hogy Istent, politikusok között ne keressük, megmaradásunkat meg semmiképpen.
Gyermekeink nevelésében pedig minden szülő, nagyszülő vegye ki a részét. Vegyük tudomásul, hogy hiába dicsekszünk nagy múltunkkal, magyar csak az, akinek a jövője is magyar, gyermekeiben, unokáiban. Útravalót a tarisznyájukba csak mi rakhatunk.
Gábor Ferenc
Köröstárkány
