Kampánybeszéd, kisebb-nagyobb hazugságokkal
Sohasem hazudnak annyit, mint választás előtt, háború alatt és vadászat után – mondta egykor Otto von Bismarck, német kancellár. A szinte közhellyé vált idézet tájainkon újra és újra igaznak bizonyul, erről az „érdekvédelmi” politika gondoskodik a XXI században is.
A nagyváradi RMDSZ tisztújító gyűléséről olvashattak mindazok, akik kezükbe vették a megyei magyar nyelvű napilap mai számát, és a második oldalra lapoztak. A leginkább dicsekvés és vádaskodás egyvelegének tekinthető „beszámoló” hűen tükrözi az RMDSZ Bihar megyei és nagyváradi tisztviselőinek hangulatát, lelkiállapotát. A sorokat olvasva nyilvánvalóvá válik, hogy a tisztújítás – amit egyébként Meleg Vilmos régi-új elnök „csont nélkül” vett – csak ürügy volt arra, hogy az RMDSZ megyei és országos „nagykutyái” helyi szinten is felvázolják az ellenségképet, mellesleg csúsztassanak és hazudjanak egy keveset.
A beszámolót olvasva attól akár el is tekinthetnénk, hogy a nagyváradi polgármesteri hivatal díszterme csak 160 ülőhellyel rendelkezik, de a jobban teljesítő érdekvédelem valahogy begyűrt 223 küldöttet a terembe. Erről csak a reklámban szereplő 150 %-os gyümölcslé juthat az ember eszébe, és akár legyinteni is lehetne rá, de mint tudjuk, a cseppben maga a tenger tükröződik.
Végvár, ügyvezetők és a mumus
Botházy Nándor ügyvezető elnök a kisebbségi szempontból végvárrá vált Nagyváradról beszélt, csak azt felejtette el megemlíteni, hogy az „érdekvédelem” negyed százados helyi tevékenysége mennyire járult hozzá ahhoz, hogy ez így legyen. Az évtizedekig alpolgármestert adó, majd az idők során hét főről mára négyre olvadt városi frakcióval rendelkező RMDSZ nagyváradi ügyvezetője a jól bejáratott sablont elővéve, minden baj okaként a nagyváradi önkormányzatot jelölte meg. Botházy, és megyei társa az ügyvezetésben, a magát ez Érmellék apjának aposztrofáló Szabó Ödön, egy oldalvágás erejéig külön kitért Zatykó Gyulára, a többségi akarat magyarra fordítójának, illetve megosztónak kiáltva ki ez utóbbit. Szabó a nagyváradi alacsony bérekről is szót ejtett, elfeledkezve arról, hogy az általuk, és posztkommunista partnereik által irányított megyében a legfrissebb adatok szerint – papíron – az átlagkereset eléri a 2300 lejt, a megyeszékhelyen ez valóban meg is kereshető. Felmerül a kérdés, hogy Szabó Ödön a statisztikai hivatal munkájával elégedetlen, vagy a kormányéval?
Reptér, turizmus és bűnbakok
Cseke Attila a felelősséghárító szerepét felvéve szót ejtett a joggal nagy botrányt kavart nagyváradi repülőtér ügyéről is. A Bihar megyei RMDSZ szervezetének elnöke a teljes felelősséget a nagyváradi önkormányzatra hárította, kijelentve, hogy „nem miattunk nem jönnek repülőjáratok Váradra”. Az a tény, hogy a repülőtér a megyei tanács kezelésében van, és az intézmény vezetőjét történetesen Pásztor Sándornak nevezik, aki pedig véletlenül épp az RMDSZ egyik vezető politikusa, a jelek szerint nem zavarja a román hadsereg ezredesét. A C vitamin csomagolásának megreformálásában elévülhetetlen érdemeket szerző Cseke, ezek után a turisztikai szaktanácsadás ingoványos területére merészkedve a nagyváradi ingatlanok felújított homlokzatairól értekezett, kissé zavaros gondolatmenetét azzal egészítve ki, hogy jó lenne ha a Bihar megyeieknek lenne elég pénzük repülővel utazni. Nos ezzel aligha lehet vitatkozni, főleg ha olyan ember szájából hallja ezt a Bihar megyei gyalog-magyar, aki havi 7000 lejt visz haza fizetésként.
Önkritika helyett, csak az RMDSZ
Cseke nem mulasztotta el azt sem, hogy lelket verjen párttársaiba. Semjén Zsoltot idézve kijelentette, hogy nincs más útja és eszköze a magyar érdekképviseletnek, csak az RMDSZ. A kommunizmus hangulatát felidéző kijelentés csak egy dolgot hagyott figyelmen kívül, magát a nagybetűs választópolgárt, aki hamarosan cáfolhatja vagy éppenséggel alátámaszthatja Cseke voluntarista gondolatát. Addig is Talleyrandot parafrazálva kijelenthetjük, hogy a jelek szerint az RMDSZ rosszabb mint a Bourbonok voltak: semmit sem tanultak, de majdnem mindent elfelejtettek …
K. Szalárdi István
(fotó: biharinaplo.ro)
