Katasztrofális érettségi eredményeket hoz az átpolitizált tanügy
Évek óta figyeljük aggódva megyénk magyar oktatási intézményeinek érettségi vizsgákkal kapcsolatos eredményességét, hiszen hosszabb ideje tartó folyamat, hogy középiskoláink egyre távolabb kerülnek a bihari román intézmények uralta dobogós helyektől, ugyanakkor mára az erdélyi magyar rangsor „futottak még” kategóriájában sem említenek bihari magyar iskolát.
Idén a sikeres érettségi vizsgát tevők száma alapján a megyei tanfelügyelőség által összeállított rangsor szerint a bihari magyarság egyik legfontosabb tanintézménye, az Ady Endre Elméleti Líceum 73,5%-os eredményével már csak a 20. helyet foglalhatta el. Ez azt jelenti, hogy az első tizenkilenc helyen kizárólag román iskolákat találunk, holott az Ady Líceum a kilencvenes években még folyamatos versenyben állt az idén is első Emanuil Gojdu Gimnáziummal és akkoriban nem egy alkalommal szorult második helyre a gyanús vizsgáztatási módszerek miatt. Ugyanakkor beszédes, hogy az Eminescu Főgimnázium magyar tagozata eredményességben idén már megelőzte az Ady-t, hiszen itt 81,5% a sikeres érettségizők aránya.
Érdekesség, hogy ezúttal a bihari magyar rangsor harmadik helyezettje (összmegyei sorban a 23.) a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum (64,3%) lett, majd az egykori Pedagógia Líceum magyar tagozata (59%) és a Művészeti Líceum magyar tagozata (55,6%) következik. Hatodik (összmegyei sorban 25.) a nagyszalontai Arany János Elméleti Líceum (54,9%), hetedik az összmegyei rangsorban 27. Szent László Római Katolikus Líceum (51%), nyolcadik a megyei sorban csak 29. helyen szereplő Lorántffy Zsuzsanna Református Líceum (43,9%), kilencedik (megyei 32.) a margittai Horváth János Elméleti Líceum alig 39,5%-os eredményével.
Szégyen, hogy a közelmúltban sok millió euróért teljesen felújított és felszerelt, továbbá a sajtóban az úgynevezett duális képzés beindítása miatt egyes magyar politikusok által folyamatosan pozitív példaként emlegetett nagykágyai 1-es Számú Műszaki Líceumban idén sem tudott leérettségizni egyetlen diák sem, ezzel a negyvenkilenc bihari középiskola közül utolsó lett. Megjegyzendő, hogy ez az az intézmény, ahol az elmúlt négy évben egyetlen egy diák tudott sikeres érettségi vizsgát tenni.
Külön figyelmet érdemel középiskoláink helyzetének egy másik fontos statisztikai mutatója, ugyanis három intézményünk esetében súlyos gondok mutatkoznak a beiratkozó diákok létszámával is. Az elmúlt héten még 37 szabad hely volt a székelyhídi Petőfiben, 29 hely az érmihályfalvi 1-es Számú Technológiai Líceumban és 12 hely a Lorántffyban. A két érmelléki iskola esetében az okok világosak, hiszen a szülők egy része a helyi viszonyok miatt, illetve biztató jövőkép hiányában már egyenesen Debrecenben íratják gyermekeiket, és ez a tény a két érintett kisváros elmúlt évtizedeinek vezetéséről is beszédes bizonyítványt állít ki.
Összességében a kép nem csupán szomorú, de ijesztő is, hiszen magyar intézményeink, illetve tagozataink többsége (három kivételével) a megyei 63%-os átlag alatt maradt. Ezeket az eredményeket nem lehet csupán a romániai viszonyokra és a román érettségi körüli nehézségekre fogni, hiszen iskoláink erdélyi, magyar-magyar összehasonlításban is súlyosan lemaradtak. Ugyanakkor napi tapasztalati tény, hogy a bihari magyar pedagógusok semmivel sem dolgoznak kevesebbet és felkészültségük sem marad el erdélyi magyar kollégáiktól, ahogyan a diákok képességei sem rosszabbak az ország más tájain élő, vagy a megyei román társaikhoz képest. Felmerül a kérdés, hogy olyan körülmények között, amikor kiváló múltú intézményeink, felkészült tanáraink és tehetséges diákjaink vannak, mégis hogyan juthattunk idáig?
A válasz számunkra egyértelmű: a Bihar megyei magyar oktatási helyzet egy valamiben biztosan éllovas, jelesül abban, hogy nincsen más megyéje Erdélynek, ahol a politikusok oly mértékben rátelepedtek volna az iskolákra, mint nálunk. Tagadhatatlan tény, hogy oktatási intézményeink többségét – tisztelet a kevés kivételnek – szakmai felkészültségük helyett politikai hűségük alapján kiválasztott vezetők irányítják. Ennek pedig funkcióhalmozás, rossz vezetői döntések sorozata, a tanárokat feleslegesen terhelő plusz papírmunka és nyomasztó szakmai légkör az eredménye. Biharban ugyanis az RMDSZ mondja meg ki lehet a magyar főtanfelügyelő-helyettes, ki lehet iskolaigazgató és még azt is, hogy ki lehet az elvileg politikamentes Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének megyei elnöke. Az idei eredmények fényében a legkevesebbként elvárható az lenne, ha végre távozna a szakmából és a közéletből a bihari magyar oktatási viszonyok fenntartásáért felelős pártmegbízott, Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes.
Az előállt kétségbeejtő helyzetben azzal a felhívással fordulunk megyénk valamennyi szülőjéhez és pedagógusához, hogy legyenek az Erdélyi Magyar Néppárt és ezzel a Magyar Polgári Párttal közösen életre hívott Erdélyi Magyar Szövetség partnerei abban, hogy végre együttes erővel szabadítsuk fel megyénk oktatási hálózatát a rajta terpeszkedő politikai káderek önkénye alól, hiszen iskoláink akkor lesznek ismét sikeresek, ha olyan személyek felelnek működésükért, akik a pártérdek helyett elsősorban a diákok és a közösség érdekeit tartják szem előtt. Tény, hogy oktatási ügyekben ma még merészséget követel az igazság kimondása, ugyanakkor jól működő iskolák nélkül teljes közösségünk van biztos elfogyásra ítélve.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar Megyei Szervezete
