Kenyértolvajok
Megszokhattuk már – bár ezt talán lehetetlen megszokni – hogy a Bihar megyei RMDSZ előszeretettel telepszik rá, nyúlja le, vagy kevésbé finoman szólva ellopja más magyar pártok, civil szervezetek, magánszemélyek szellemi termékét, rendezvényét, ötletét. Elég ha csak a „Szent László Napok” elnevezés bejegyzése körüli botránysorozatra gondolunk, amikor is Szabó Ödön parlamenti képviselő személyesen gondolta úgy, hogy mások rendezvényének nevét ellopni magyar emberhez, közszereplőhöz méltó, és még meg is lehet magyarázni, ha szükséges. Természetesen a politikus ezzel a húzással nem csak a nevet próbálta eltulajdonítani, középtávon a később roppant népszerűvé vált színvonalas fesztivált akarta nemes egyszerűséggel ellopni, vagy ha az nem megy, legalább tönkretenni. Hogy egyik sem sikerült neki és pártjának, nem rajtuk múlott.
A tolvajlás szokása ezzel a fiaskóval nem kopott ki a bihari tulipános gárda berkeiből. Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére – tartja a Churchillnek vagy Charles de Gaulle-nak tulajdonított mondás, és a jelek szerint ezt a bölcsességet a nagyváradi Sas-palota irodáiban is ismerik. Gondoltak egyet, és lenyúlták a Néppárt holdudvarába tartozó Érmelléki Gazdák Egyesülete egyik legsikeresebb ötletét. Nem csupán „rácsatlakoztak” saját, eddig nem sok vizet zavaró gazdaszervezeteikkel a Magyarok Kenyere program keretében zajló búzagyűjtésre, több településen párhuzamosan gyűjtve az ÉGE-vel, hanem azt az öt éves hagyományt is egyszerűen ellopták, miszerint a kisütött kenyerekből az azt igénylő parókiák, plébániák és gyermekotthonok is kaptak. Nemes egyszerűséggel, senkitől engedélyt nem kérve bekopogtattak az RMDSZ-es „elöljárók”, polgármester és tanácsosjelöltek a falvak és városok lelkészeihez, hogy ők biza meghozták a Magyarok Kenyerét. Vagyis fapofával, mintha mi sem történt volna, sőt mintha ezt mindig is ők, vagyis az RMDSZ szervezte volna, ugyanazt próbálták csinálni, amit öt éve folyamatosan az Érmelléki Gazdák Egyesülete minden politikai vagy kampányhűhó nélkül, csendben, társadalmi munkában elvégzett: kenyeret tettek az Érmellék templomaiban az Úr asztalára.
A lopás tényén túl különösen gyomorforgató és taszító, hogy mindezt nagy csinnadrattával, a magyarság egyik legszentebb ünnepén tették, nem zavartatva magukat attól a ténytől, hogy ezzel azokat a lelkészeket, intézményvezetőket is kínos helyzetbe hozzák, akik eddig az ÉGE által az évek során felajánlott kenyeret szívesen elfogadták. Más munkáját lerombolva, ellopva, aktuálpolitikát belekeverve, izzadtságszagú kampányfotóikkal éppen a kenyér szentségét gyalázták meg. De ők ezt nem értik, nem érthetik, mert épp az ünnep lényege nem jelent nekik semmit. Puszta eszköz, amit nem restek használni, majd eldobni, ha elegendő számú lájk, de főleg szavazat begyűlt.
Azt viszont talán ők is megértik, ha utánaolvasnak, hogy Szent István korában orruk levágásával büntették a visszaeső tolvajokat. Napjainkban csak a tolvajnak kijáró nyilvános megvetéssel sújthatjuk őket, de ennyit mindenképpen megérdemelnek.
K. Sz. I.
