Kétfarkúak és kétarcúak, ha egymásra találnak
Vajúdtak a hegyek, s nevetséges kisegeret szültek – tartja a Horatiusnak tulajdonított latin szállóige. Esetünkben a szállóigét parafrazálva legfeljebb patkányokról beszélhetünk, akik a rágcsálóra jellemző szaporasággal humornak álcázott gyalázatos, szánalmas, nevetséges és undorító gondolatokat szülnek, az erre a színvonalra vevő célközönségük legnagyobb örömére.
Természetesen a magyarországi liberalizmus magukat viccesnek és eredetinek gondoló zászlóvivőiről, a Kétfarkú Kutya Párt aktivistáiról van szó. Tevékenységüket sok ember humorosnak, a politika visszásságait, a közélet fonákságait szórakoztató módon kifigurázónak tartja. Ez a vélemény a legtöbbünkben egészen addig él, míg 5 percnél többet fordítunk „munkásságukra”. Ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy rádöbbenjünk, hogy az egész nem más mint egy ócska liberális banda erőlködése, hogy humor köntösébe bújtatva felforgasson, mocskolódjon, gyalázzon és lejárasson épelméjű ember számára szent dolgokat.
Magyar ember számára ugyanis a trianoni diktátum nem lehet vicces. Legnagyobb történelmi sorstragédiánk, magyar emberek millióinak nemzedékeken átívelő elnyomatása, szenvedése, csak torz lelkű, immorális, a magyarság lényegét zsigerből gyűlölő emberek számára lehet mulatságos
A „viccpárt” legutóbb a magyar nőkbe, anyákba törölte bele sáros lábát, a lehető legaljasabb, legalpáribb módon gúnyolódva a magyar kormány családpolitikai intézkedésein.
Meglepődni talán nem is kell azon, hogy ilyen dühöt váltanak ki ezek a családpolitikai intézkedések, hiszen ők ezt támadásnak fogják fel az általuk elképzelt szép új világ ellen, ahol nincs apa és anya, csak egyes és kettes szülő, ahol boldog „meleg” párok fogadnak örökbe gyerekeket, és ahol a magyar nők helyett afrikai és közel-keleti tömegek biztosítják majd az ország lakosságának gyarapodását.
Erdélyben is csahol a sátán kutyája
Talán kevesen emlékeznek rá, de 2016-ban a magyarországi kvótareferendum idején hirtelen az erdélyi magyarlakta nagyvárosok közterein is megjelentek a kétfarkú kutyák. Az „ismeretlenek” által Erdélyben többek között Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós és Csíkszereda utcáin kiragasztott plakátokon és öntapadósokon természetesen megpróbálták lejáratni a népszavazást, érvénytelen szavazásra buzdítva.
Akkor sokakban felmerült a kérdés, vajon hogyan, kiknek a segítségével tudtak ennyire hatékonyak lenni a trianoni sorscsapással viccelődő belterjes társaság tagjai? Konkrétan az is felmerült, hogy csakis az RMDSZ nyújthatott segédkezet az akcióhoz, hiszen rajtuk kívül csak a történelmi egyházak, illetve az EMNP rendelkezik akkora lefedettséggel, hogy egy ilyen szinkronizált akciót végrehajthassanak, de értelemszerűen ez utóbbi kettő nem volt érdekelt a liberális üzenet terjesztésében.
Az RMDSZ persze tagadta, hogy bármi köze lenne az akcióhoz, de Kovács Péter az RMDSZ akkori ügyvezető elnökének szavai kevéssé rejtett szimpátiáról, és egyetértésről tanúskodtak, hiszen jóformán megdicsérte az akció végrehajtókat, és azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy ő személy szerint szimpatizál a kétfarkúakkal, és volna mit tanulni tőlük.
A rossz nyelvek szerint ez a véleménye Kovácsnak az ügyvezető elnöki székébe került, hiszen az RMDSZ Fidesszel töltött „mézeshetei” teljében nem jól vette ki magát a referendumot gyalázó üzenet a „szövetség” felső vezetéséből.
Kétarcúak, kétfarkúak
Nem ez volt az utolsó eset, amikor az RMDSZ fennen hangoztatott nemzeti, keresztény identitásával kerültek kemény ellentmondásba egyes jól ismert politikusainak nyilvános megszólalásai. Elég csak arra gondolni, mennyire félszívvel vette ki a részét a tulipános párt a család fogalmáról rendezett romániai népszavazás előtti mozgósításból. Az akkor eléggé egyértelműen sugallt üzenet az volt, hogy ez nem a mi ügyünk, nincs jelentősége a kérdésnek, sőt a merészebbek odáig mentek, hogy gyűlöletkeltőnek minősítették a kérdésfeltevést is, holott maga a kérdés éppen a hagyományos családok megvédéséről szólt, egy erőszakos szexuális kisebbség nagyhatalmi eszközökkel megtámogatott lobbi-tevékenysége ellenében. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy olyan párttól, amelynek mostani ügyvezető elnöke leginkább „melegjogi aktivistaként” nyilvánul meg, nem is lehet mást várni, mint ezt a fajta kétarcúságot. Nyíltan nem mernek szembe menni a magyar kormány irányvonalával, sőt a hatalom megtartásának érdekében még hasonulni is próbálnak, de – kis képzavarral élve – a kereszténydemokrata álarc alól sokszor kilóg a kétfarkú kutya lólába.
Az RMDSZ Janus-arcú politikája azt igazolja, hogy igazából nem történt meg az ideológiai váltás azon a bizonyos damaszkuszi úton. Szívük szerint ők ma is Gyurcsányokkal, kétfarkú kutyákkal, és más hasonszőrűekkel barátkoznának, de mivel a hatalom mindennél fontosabb számukra, kénytelenek felzárkózni, jó arcot vágnia budapesti kormánypolitikához. Jó liberálishoz méltóan lenézik szavazóikat, akiknek 99%-a keresztény, heteroszexuális, hagyományos férfi, nő és gyerek alkotta családban él, és tud azonosulni a magyar kormány nemzetpolitikájával, és családpolitikájával is. Hogy ez a szavazóbázissal szembemenő politika könnyen visszaüthet, azt az RMDSZ gyereknevelési pótlékkal kapcsolatos kétségbeesett kapkodása, és pofátlan hazudozása is bizonyítja, és az sem biztos, hogy az azóta nagyobb fokozatba kapcsolt sikerpropaganda elég lesz a bukás elkerüléséhez az EP választáson. A kétfarkú kutyák ott ugyanis nem tudnak segíteni…
K. Szalárdi István (Itthon.ma)
