Kiszolgáltatva
A mai ember a technika vívmányainak rabja, ezt érzi is mindenki a saját kárán, vagy jobb esetben, hasznán. A szolgáltatók ezzel tisztában is vannak, hisz kecsegtetőbbnél kecsegtetőbb ajánlatokkal próbálják magukhoz édesgetni a fogyasztót, aki csak a végén néz nagyot, mit is szerzett be magának, milyen is az a bizonyos macska a zsákban. Mert nem elég, hogy évekre lekötik szerződéseikkel, de szépszerével azok lejárta után sem engedik el.
Napjainkban a telefon a kommunikáció olyan eszköze, mely nélkül aligha tudnánk meglenni. Míg a kommunista rendszer idején olykor éveket kellett várni egy vezetékes telefon bekötésére, manapság szinte órák alatt elérhető a szolgáltatás, vele az internet- és a mobilhálózat is. De emberi módon megválni a szolgáltatótól, ha már egyszer megkaparintott, nem kis teljesítmény.
Van olyan ismerősöm, aki egy telefontársaságtól éveken át nem tudott megszabadulni, mert telefonhívásokon keresztül rögzített és meghosszabbított szerződésekkel zaklatták, mi több, ha nem fizetett, a cég behajtói azzal fenyegették, elveszik a házát is a kamatok és a kamutartozások fejében. Ugyanis kiállított számlákat küldözgettek neki hónapokon keresztül, jóval azután, hogy a szolgáltatást maguk kapcsolták ki tőle. Magyarán szólva egy nem létező vonalra jött a havidíj, mintegy féléven át. A végén pereskedésbe torkollott az ügy, ami persze a fogyasztó javára dőlt el, de a kellemetlenséget nem lehet semmilyen utólagos kártérítéssel elintézni.
De legalább ma már lehet válogatni az internet- és a telefonszolgáltató cégek közül. A gáz- és az áramszolgáltató egyeduralma is megszűnőben, már egyik sem akaszthat, nyúzhat, mert holnap ott a másik.
Ennek ellenére még ma sem zökkenőmentes a velük való ügyintézés, vagy panaszkezelés.
Gyakran előfordul, hogy a szolgáltató cégek munkatársai kioktatók, cinikusak, a pénzünkért félvállról kezelnek, sőt szinte hatóságként viselkednek. Mert megtehetik.
S ha az ügyfél reklamál, hát megnézheti magát. Még mindig könnyen el lehet bánni az okvetetlenkedőkkel, sőt azokkal is, akik nem okvetetlenkednek, ám a cégnek éppen szüksége van némi bevételre. Ilyenkor csak beszólnak a lakóknak, hogy helló, a szolgáltatást kikapcsoltuk, mivel a vezeték idejét múlta, nem szabványszerű, le kell cserélni. Európában új szabály a trend, tessék alkalmazkodni. Ennyibe kerül. Ha nincs rá pénz, nincs mondjuk gáz.
Újabban ez a bevett hazai szokás, minden előzetes bejelentés vagy figyelmeztetés nélkül.
A villanyáram szolgáltatónál sem különb a helyzet. A vezetékek elavultak, nem szabványszerűek. Ha netán kritizálni merné valaki az energiaellátás minőségét, se perc alatt „meg lehet oldani”.
Viszont a fogyasztóvédelem hatásköre nem csak a bankokra terjed ki, hanem a velünk lacafacázó szolgáltatókra is, akik a pénzünkből élnek. A velük kötött szerződés őket is kötelezi, nemcsak a fogyasztót.
Jó tudni.
Sütő Éva
