Az ülésterem megközelítőleg eredeti állapotba történő visszaállításával gyakorlatilag végéhez érkezett a nagyváradi városháza épületének felújítása. A római katolikus püspökség régi épülete helyére ifj. Rimanóczy Kálmán építész tervei alapján és saját útmutatásai nyomán 1902-1903 között épült fel a polgármesteri hivatal monumentális épülete, mely a régóta várt felújítás után közel eredeti szépségében ma is elsődleges rendeltetését tölti be.
Az épület 1944 októberéig tulajdonképpen intakt állapotában vészelte át a történelem viharait, többek között a kommunista Tanácsköztársaság helyi potentátjainak uralmát, majd a kétszeri impériumváltást. 1944 őszén azonban Nagyvárad környékén és magában a városban is hetekig tartó elhúzódó és véres harcok dúltak, a védekező magyar és német, valamint a várost elfoglalni akaró szovjet és román erők között. Ezekben a harcokban az épület több találatot is kapott, melynek következtében a tetőszerkezete megsemmisült.
A helyreállítás már amolyan jó „népi demokratikus” módon zajlott, vagyis nem csupán nem eredeti állapotában újult meg a tetőszerkezet, hanem a főhomlokzaton található ikonikus turulmadár szobor is hosszú időre egy ötágú csillagnak adta át a helyet. A kommunizmus évtizedei alatt fel sem merülhetett az eredeti állapotok visszaállítása, erre csupán 2019 őszét követően kerülhetett sor.
A felújítási munkák során Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppártot képviselő polgármesteri tanácsadó javaslatait figyelembe véve többek között visszakerült a főhomlokzatra a városalapító magyarság számára fontos ikonikus turul szobor, valamint a magyar parlament patkó formájú üléstermének mintájára készült ülésterem is visszakapta közel eredeti formáját. Az ülésteremben látható még egy a város polgármestereit időrendben felsoroló emléktábla is, valamint két festmény, melyek közül az egyik az 1412-es váradi királytalálkozót örökíti meg (Luxemburgi Zsigmond magyar király, és Ulászló lengyel király április 14-19 között tartózkodott a városban), a másik pedig Ferdinánd román király 1919-es látogatását ábrázolja.
Az épület főbejáratán belépő és a főlépcsőn az emeletre induló látogatót a város eredeti történelmi, és későbbi címereinek üvegbe mintázott látványa igazítja el a százados hányattatások jelképekben is megnyilvánuló hatásairól, de gyakorlatilag lépten nyomon a város magyar múltjának jelei köszönnek vissza minden lépcsőfordulónál.
A szépen rendbe tett épület méltóan képviseli és mutatja be egy nagy múltú város közösségének értékeit, melyeket nemzetiségre való tekintet nélkül magáénak vallhat minden ember, aki ma váradiként határozza meg magát.
B. B.
