Kórházból borház Székelyhídon
Augusztus elején néhány lelkes képzőművész úgy döntött, hogy Újjászületés címmel borkóstolóval egybekötött jótékonysági kiállítást tartanak Székelyhídon, a leendő borászati székház udvarán, mely épület egykoron kórházként szolgálta a várost és környékét. A lepusztult ingatlant 49 évre kapta használatba a székelyhídi önkormányzattól az Erdélyi Magyar Borászok Egyesülete.
Az eseményre annak az apropóján tértünk vissza, hogy a csütörtöki teszteredmények függvényében Székelyhíd városa is vörös kód alá kerülhet, mely állapothoz van négy háziorvos és egy állandó ügyelet – Tiponucz Tibor sajtóreferens tájékoztatása szerint, mivel Béres Csaba polgármester „nem ért rá” informálni a sajtót az aktuális helyzetről.
Vagyis hetven kilométeres körzetben a margittai és a megyeközponti kórházakon kívül nincs komolyabb orvosi ellátás azoknak, akik enyhébb lefolyású tüneteket mutatnak, lévén a mihályfalvi kórház is lakat alatt, bár ettől még ez a város sem fogja megúszni a vörös kódot, ha már Értarcsán és a hozzá tartozó falvakban is ott leledzik a rákfene.
Pártunk és kormányunk Cseke Attila egykori egészségügyi minisztersége alatt elég sok pénzt fektetett a két megyei jogú város (Margitta, Nagyvárad) egészségügyi fejlesztésébe. Mihályfalván is szinte alapjaiból alakították kórházzá a Szenkovics-iskola romjait, ennek ellenére az Érmelléken még sincs egyetlen egészségügy intézmény sem, ami ellátna bármilyen krónikus vagy enyhe tüneteket produkáló vírusos beteget.
Nos, nincs is azzal baj, hogy a lepusztult egykori kórházépületet, ami még a hatvanas-hetvenes években is ellátta a környező települések fekvőbetegeit, borházzá alakítják, mert ahhoz csak töredéknyi befektetés kell és legfeljebb az épület állagjavítása.
Ám a Berettyó menti város kórházát, valamint a nagyváradi egészségügyi intézményeket csak személygépkocsikkal vagy mentővel lehet elérni, ugyanis minden lehetséges járatot (busz, vasút) leépítettek. A 21. században nemhogy járvány, de hétköznapi állapotok idejére is áldatlan a helyzet. (Idetartozik, hogy még néhány hét és a magánautók tankolására sem fogja futni, úgy tönkretette a gazdasági életet a víruskálvária.)
Úgyhogy a bezárt kórházak, a leterhelt mentőszolgálatok, a megfogyatkozott családorvosok létszáma igencsak rá fogja nyomni bélyegét az egyre szaporodó vörös kódos településekre, mivel az érmelléki egészségügy katasztrofális helyzete szinte középkori állapotokat idéz – igazodva az országoshoz.
Legjellemzőbb erre Mihályfalva után Székelyhíd helyzete: kórházból borház. Tény, hogy az épületből sosem lehetett volna egészségügyi ellátót engedélyeztetni, de sorsában benne van az egész rothadó hazai egészségügyi rendszer.
Sütő Éva
(Címoldalon a régi székelyhídi kórház épülete – fotó: archív)
