Elkerülte a komolyabb sajtónyilvánosságot a tény, miszerint egyes képviselők a bukaresti parlament nyári szünetében sem tétlenkednek, hiszen kihasználva, hogy a szabadságolásos nyári időszakban a közfigyelem kevésbé fogékony a politikai témájú ügyekre, tizenhat honatya, köztük Szabó Ödön, öt RMDSZ-es társával együtt 492/2015 számon jegyzett
(www.cameradeputatilor.ro/pls/proiecte/upl_pck2015.proiect?cam=2&idp=15018) törvénytervezetet nyújtott be a képviselőházhoz, a helyi önkormányzatokba választott személyek jogállásáról szóló törvény módosítására.
Ennek értelmében azok a helyi és megyei tanácsosok, polgármesterek, alpolgármesterek, illetve a megyei tanácsok elnökei és alelnökei, akiket büntető ügyekben, akár korrupciós ügyekben is „csupán” jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek, ne veszítsék el mandátumukat hanem, mint ha mi sem történt volna, nyugodtan maradhassanak hivatalaikban változatlan jogkörrel.
Hogy ez miért kényes kérdés az RMDSZ számára, nem kérdés. Ennek a törvénytervezetnek az elfogadása menekülő utat jelentene – többek között – a DNA ügyészei által négy különálló korrupciós bűncselekményben, összesen 4,3 millió euró kenőpénz elfogadásával vádolt és nemrégiben egy napos őrizetre bilincsben elvezetett Kiss Sándor Bihar megyei RMDSZ- elnöknek is, hiszen, ha méregdrága ügyvédei révén valahogy mégis megúszhatná a vádakat egy egyszerű felfüggesztett börtönbüntetéssel, minden maradhatna a régiben, és folytathatná alelnöki munkáját a megyei tanácsnál. (Bár mint hírlik, azóta a megyei pártvezetőség belső erőviszonyaiban is történtek némi, előreláthatatlan átcsoportosulások.)
Továbbá, megfelelő előrelátással, nyílván nem árt a borítékolhatóan következő újabb és újabb ítéletekre is felkészülni, hiszen ki tudja, mit hoz még a jövő a tulipános választottak fejére.
Felszólítjuk Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnököt és parlamenti képviselőt, hogy az általa szégyenletes módon, a nyilvánosság megkerülésével, gyáva és sunyi módón a további politikusbűnözést támogató és mentő törvénytervezetét vonja vissza, hiszen a bihari választóktól nem arra kapott megbízást, hogy Bukarestben korrupt párttársaiért lobbizzon.
Továbbá, mivel Szabó Ödön múltja is komolyan terhelt, ismételten és most már sokadik ízben felszólítjuk, hogy sűrű sajtószerepléseinek egyikén kerítsen arra is alkalmat, hogy tisztázza, hogy a nagyváradi Szent László római katolikus plébánia nagy értékű belvárosi kántorlakja hogyan került családja tulajdonába, illetve szerény múzeumi kutatói fizetéséből, hogyan tudott két lakást is megvásárolni Nagyváradon, a belvárosban, a Szigligeti Színház mellett. Továbbá, hogyan volt lehetséges, hogy egy teljes évtizeden keresztül úgy alkalmazta és fizette a Körösvidéki Múzeum, hogy oda nem járt be dolgozni?
Netán a törvénytervezetet nem csupán párttársai, de a maga érdekében is terjesztette elő?
Mi, erdélyi és partiumi magyarok a rendszerváltást követő években joggal lehettünk büszkék arra, hogy a többségi nemzet bennünket, mint becsületes és szavatartó közösséget tartott számon. Megállapítjuk, hogy az erdélyi magyar közélet balkánivá válásáért a felelősség elsősorban az olyan magyar politikusokat terheli, akik a fentebb leírt módszerek szerint vezették be közösségünk mindennapjaiba a megfélemlítést, a zsarolást, a fenyegetést, a hazudozást és a lopást, egyszóval a bukaresti politikai „kultúrát”.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar Megyei Szervezete
Nagyvárad, 2015. augusztus 27.
