Lezombiztak…
Olvasom a híreket, hogy a magyarországi szocialisták meg a velük egy gyékényen árulók már odáig süllyedtek nagy hánykolódásukban, hogy a határon túli magyarokat a hírhedt hollywoodi The Walking Dead sorozat zombijaival azonosítják, akik kész inváziót, mi több, offenzívát folytatnak majd szavazataikkal az április 8-i magyarországi választási jogrend ellen.
Az ellenünk folytatott ádáz küzdelem és hercehurca kísértetiesen hasonlít a mindenkori román politikum jól kamatozó fogására, mikor legfőbb aduként kijátsszák a magyar kártyát, ha a választóktól több szavazatot akarnak kicsikarni.
Felettébb érdekes, hogy mennyien vannak itt a Kárpát-medencében, akik a határokon túl rekedt magyarokat rugdosva szeretnének folyamatosan választásokat nyerni.
Már megszoktuk, hogy Romániában a magyarok a hibásak azért is, ha a meteorológiai viszonyok nem a legmegfelelőbbek, de hogy néhány magyarországi politikus és a hozzájuk tartozó médiafelületek (1,3 ezer reagálással) is ezt a szégyenletes kártyát játsszák ki nemzettársaik ellen, nem is tudom minősíteni. Ha nem azt néznénk, kik élnek ezzel az ocsmány eszközzel, tán zokon is vennénk.
Minden bizonnyal, nem az a „342 ezer” szavazat fogja eldönteni a magyar országgyűlési választások kimenetelét, amitől annyira tartanak azokban a berkekben, ahonnan napi szinten ömlesztik ránk az effajta jelzőket. Csak reálisan kéne felmérni a magyarországi választók opcióit, és akár le is lehetne szakadni „a szavazni vagy nem szavazni” hátáron túli cécóról.
A legtöbb külhoni magyarnak a honosításhoz hasonlóan, a szavazati jog is legfeljebb csak morális tényező. A tudat, hogy a nemzettesthez tartozik, egy fajta biztonságérzetet és elégtételt kölcsönöz neki. Jelenlegi felállásban nem oszt, nem szoroz.
Annyit voltunk mi már két ország állampolgáraiként is hazátlanok, jövevények, nyers hús puhító nomádok, elfajzottak, barbárok, hol bozgorok, hol meg olájok, hogy a „sétáló halottaktól” vagy zombizástól már „meg se hatódunk”.
Úgyhogy nem kell erőlködni. Öregjeink mindig tudták, mi a vége a felettébb nagy erőlködésnek.
Sütő Éva
