Akik járvány alatt is csak lopni tudnak
A törvény minősített bűncselekményként kezeli a rendkívüli állapot idején elkövetett lopást, rablást, eltulajdonítást. Ugyanakkor a politikában, mint tudjuk, még ilyenkor is érvényes, hogy mindent lehet és erre a tényre erősített rá a szebb napokat is megélt, ám a munkát folyamatos választási kampánnyal helyettesítő Bihar megyei RMDSZ.
Történt ugyanis, hogy Nagyváradon a napokban felállították ifj. Rimanóczy Kálmán egykori neves építész szobrát. Az egészalakos alkotást, ahogyan arról a megyeszékhely polgármesteri hivatala nevében többször is tájékoztatott Zatykó Gyula, a Néppárt országos alelnöke, polgármesteri tanácsadó, az önkormányzat állíttatta, sőt, a magyar személyiségeket ábrázoló alkotások köztéri gyarapodása nem is áll majd itt meg, ugyanis néhány hónap múlva a város egykori polgármestere, Rimler Károly is egész alakos szobrot kap majd. Ez így rendben is lenne, hiszen állítottak román szobrot is éppen eleget az elmúlt években, itt az ideje az egyensúly javításának, s talán így közelíteni lehet a két nép normális viszonyok közötti együttélésének állapota felé.
A dolognak – egyesek szerint – egyetlen szépséghibája van csupán, jelesül, hogy az RMDSZ-nek, ahogyan az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, az ég egy adta világon semmi köze sincsen ehhez a fontos magyar eredményhez sem. Ezen az újból előállt tűrhetetlen állapoton a bihari tulipános szervezet úgy kíván változtatni, hogy nemes egyszerűséggel telekürtöli a sajtót azzal, hogy a szoborállítás az RMDSZ sikere. A sikerlopás igazolására a fizetett pártpropagandisták, élükön Bihari Árpáddal (kiszivárgott információk szerint a Reggeli Újságot tönkre tevő Borsi Balázs álneve) már le is gyártották a kilométeres írást. Igen, tudjuk, mifelénk a nap sem kel fel, hacsak az RMDSZ és főként szeretett helyi vezére Szabó Ödön azt el nem intézik, akarom mondani ki nem harcolják nekünk. Megjegyezhető ugyanakkor, hogy Pásztor Sándor országos horgászbotrányát követően rá is férne egy kis sikerpropaganda az Ödön-pártra.
Legyinthetnénk is akár, hogy végül is mindegy kinek az érdeme, a lényeg, hogy Nagyváradon van egy újabb magyar szobrunk. Szemet hunyhatnánk, ha nem lenne ez a sokadik hasonló eset, amikor a hatalomba magát harminc éve bebetonozó RMDSZ saját eredmények hiányában másokét próbálja ellopni, vagy tönkretenni. Jelen esetben pedig mindkettőről szó van.
Tény ugyanis, hogy a legutóbbi helyi választások után a megyei tanács elnöki székéért cserébe az RMDSZ feladta Nagyváradot, és emiatt elveszett a magyar alpolgármesteri szék. Az élet mégsem állt meg, mert a néppártosok azonnal meglátták a „piaci rést” és önkormányzati tényezővé váltak. Ezzel pedig nyilvánvalóvá vált, hogy bizony az RMDSZ nélkül is van élet, sőt, talán még jobb is nélkülük.
Ez pedig elképesztő módon idegesíti a tulipános pártvezéreket, hiszen nélkülük is kaphatott szobrot gróf Rhédey Lajos, a hiányuk ellenére is gyarapodtak a magyar kulturális rendezvények, lettek érmelléki vásárok, Szent István-napi ünnepség, kenyérszentelés, felújítják a Szacsvay Imre nevét viselő általános iskola patinás főépületét, aszfaltozások kezdődnek Biharpüspökiben is, és sorolni lehetne a nap mint nap megjelenő jó híreket.
Ahogyan sorolni lehet a kapcsolódó gazemberségeket is, hiszen Szabó Ödön akarta ellopni a Szent László Napok nevét és jelképét, pártja szervezett rá az első nagyváradi Szent István-napi ünnepre, kolleginája, Pető Dalma kavart botrányt tavaly augusztus 20-án, majd szervezett ellenvásárt Szent Márton napján, ahogyan élen jártak abban is, hogy a saját eseményükként hirdessenek számos önkormányzati rendezvényt. Lopás, és lopás, botrány botrány hátán.
A recept egyszerű: ha nem a te sikered, próbáld elvenni. Ha nem megy, fojtsd botrányba, hogy senki se örülhessen neki. Márpedig itt ismét erről van szó. Nagyváradon, amíg az RMDSZ újra hatalomra nem kerül, semmi sem lehet jó, semminek sem szabad örülnünk, mindenki magyarellenes, sőt, mindenki szégyellje magát, aki nem így gondolja, hiszen Nagyvárad csupán akkor lehet az otthonunk, ha az RMDSZ hatalmon van. Aki nem ezeket vallja, különösen ha az ellenkezőjét igazolni is tudja, áruló és egységbontó.
Szomorú ugyanakkor, hogy a világjárvány kellős közepén, miközben sok ezren veszítették el munkájukat, vagy épp az önként vállalt kényszerű otthon tartózkodás közepette aggódnak egészségükért, a bihari RMDSZ legfőbb gondja, hogy kampányoljon és más sikereivel fedje el a maga tehetetlenségét. Ide idézhetjük a Krónika napilap jeles munkatársának egy korábbi hasonló helyzetben papírra vetett találó megjegyzését: „Nagyvárad RMDSZ-sújtotta övezet”.
K. Szalárdi István
