Magyar jövőképre van szükség Erdélyben is
A zilahi Wesselényi Miklós Egyesület 2018. december 27-én megemlékezést szervezett a szilágysági kistáj, a Tövishát„fővárosában”, Szilágycsehben a romániai sorsfordító és szabadító karácsony 29. évfordulója alkalmából, amelyre meghívták Tőkés László püspököt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, európai parlamenti képviselőt is. Mint ismeretes, az egykori temesvári lelkipásztor diktatúra ellenes magatartása hatalmi retorziókat vont maga után, sa Tőkés család köré 1989 decemberében szerveződött spontán népi szolidaritás torkollott abba a lázadásba, amely előbb Temesváron, majd pár nap alatt egész Romániában megdöntötte a kommunista rezsimet. A város református lelkészét december 17-én hajnalban a politikai rendőrség a Szilágycseh melletti Menyőbe, a kollaboráns egyházi vezetők által számára kijelölt új szolgálati helyére deportálták, de ezzel már nem tudták visszatömni a szabadság szellemét a palackba. Tőkésék ebben az eldugott kis szilágysági faluban érték meg a december 22-i felszabadulást, amiről aztán elég hamar kiderült, hogy felemásra sikeredett. Erről és sok más egyébről is szó esett azon a fórumon, amit a szilágycsehi Márkus vendéglő rendezvénytermében tartottak tegnap este.
A nap folyamán Menyőt is felkereső püspököt, munkatársait és a Szilágy megye különböző településeiről érkezetteket Kui Attila Zsolt, a szervező egyesület és az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke köszöntötte az összejövetel elején, majd átadta a szót Molnár Kálmán ny. esperesnek, Szilágycseh volt református lelkipásztorának, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szilágy megyei alelnökének. Utóbbi Tőkés László régi barátjaként és küzdőtársaként, az 1989-as események egyik krónikásaként vezette fel és le a fórumot. Meghatottsággal és keserédes nosztalgiával idézte fel az 1989-es eseményeket övező és követő eufóriát, amelyet csalódások egész sorozata váltott fel, mindmáig tartóan. A püspököt úgy méltatta, mint aki több mint három évtizeddel ezelőtt a hallgatás falát kezdte el bontogatni, hogy aztán hosszú éveken át a hazugság falának bontásába fektesse energiáit. Tőkés László elöljáróban ünnepi köszöntéssel fordult a hallgatósághoz karácsony harmadnapján, majd röviden visszaemlékezett azokra a napokra, amelyeket a szállóigévé vált „Menyőből az angyal” parafrázissal is szokás jelzőzni. Ezután az elmúlt száz évünk megpróbáltatásait-traumáit felemlítve tért ki azokra a reményekre, amelyek 1989 adventjében, illetve a szabadító karácsonyt követően költöztek szíveinkbe, nem utolsó sorban az akkori román–magyar szolidaritás és testvéri közeledés láttán. A gyors és látványos kommunista visszarendeződés, a titkosszolgálatok alattomos átalakulása, a többségi nacionalizmus továbbélése mind azt igazolták, hogy az egykori elnyomó rendszer emberei, azok rokonai és leszármazottai maradtak és vannak hatalmon azóta is Romániában. Ráadásul Nyugat-Európában is aggasztó folyamatok zajlanak, és próbálnak onnan betörni hozzánk.
A románok is csalódtak, mondotta a püspök, de a magyarság számára élet-halál kérdése az időnek ama múlása, ami ellenünk dolgozik: a fogyás, leépülés, elöregedés, kisemmizettség, sorvadás, kitelepülés – mindmegannyi közösségroppantó, kohézióromboló jelenség. Az feltámadás és talpra állás elmaradása, a kudarcos vagyonrestitúció, a népet orránál fogva vezető politikusaink önérdekű villogása-nyüsletése, egyházaink újbóli behódolása a hatalom képviselőinek, önrendelkezési törekvéseink feladása és többszöri elárulása az RMDSZ által, amely ma is csak vonakodva támogatja azt a nemzetpolitikát, amit a magyar kormányzat a nemzeti tanácsokkal és az erdélyi magyar pártokkal együtt visz – ezek mind olyan dolgok, amik elbizonytalanítják a jövőbe néző embert. „Nekünk ígéretes magyar jövőképre van szükségünk Erdélyben is, de az nem alkotható és valósítható meg autonómia nélkül” – jelentette ki Tőkés László. A rendszerváltozásnak a fejekben és lelkekben is végbe kell mennie végre, le kell küzdenünk a félelmet és a kicsinyhitűséget – mutatott rá. Végül megköszönte a szíves meghívást, boldog új esztendőt kívánva a jelenlévőknek s rajtuk keresztül kisebb-nagyobb közösségeinknek, egész magyar népünknek.
A rendezvény keretében az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Szilágyi Zsolt a romániai rendszerváltás felemás voltáról, az 1989 utáni „félfordulatról” beszélve külön kitért a román–magyar viszony alakulására és jelenlegi állapotára, illetve az erdélyi autonómiatörekvések helyzetére. Kénytelen-kelletlen kritikusan szólt a magyarság politikai közképviseletének elmúlt 29 évbeli tevékenységéről és látszateredményeiről, de nem hallgatta el azt az óriási nyomást sem, amit Bukarest gyakorolt mindazokra, akik a centralizált homogén nemzetállam demokratizálásán dolgoztak (volna) az idők során. Ő maga az erdélyiség megerősödésében, kibontakozásában lát fantáziát mint politológus. A hallgatóság soraiból számos kommentár és kérdés merült fel az elhangzottak mentén, többen felelős aggodalommal érdeklődtek a kitörési lehetőségek, a közösségi és gazdasági önrendelkezés esélye iránt, de Erdély helyzete és ügye is felvetett néhány érdekes gondolatot. Az est kötetlen beszélgetéssel és szeretetvendégséggel zárult – közölte Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája.
