Mai tücsökmese
Ugyan ki ne ismerné e nyári lantos viszontagságos életét, akire, míg süt a nap, fűnek-fának muzsikál, dörgölődik és átmulatja a munka dandárját. Bizony sokan írtak már e mezei hangoskodó viselt dolgairól…
Kivagyiságával nem egyszer tört borsot a hangyafélék orra alá, ám a telek beálltával a túlélésre berendezkedett fajták valahogy mindig átsegítették a kertek s mezők eme zajos bárdját, búján-baján, nyomorán. Ha a tücsökre nehezebb idők jártak, valamelyik hangyabolytól becsület tücsök-szóra mindig kapott némi megelőlegezett hitelt. De amikor az ősz már sokadik alkalommal is előreküldte deres reggelét, bizony kevésnek bizonyult a tücsökbéli becsületszó, s a bordallal bélelt ünneplő frakk is egyre dicstelenebbé vált a termeszvár-lakók szemében.
S bár volt hogy négy esztendőn keresztül a közönséges fekete hangyának húzta a talpalávalót, legtöbbször mégis a nagy vöröshangya ajtajánál kopogtatott bebocsátásért, ha gyötörte a szükség. Utóbbi pedig, hogy truccoljon a fekete hangya-teleppel, esélyt adott neki a túlélésre, mire a tücsök összedörzsölve elülső szárnyait, önelégülten látott a dalhoz, dorbézoláshoz újabb cikluson keresztül, természetesen ezúttal a vöröshangyák táboránál.
De mivel semmi sem tart örökké, hisz a klíma és egyéb változások kihatnak a dolgok természetes rendjére és menetére, valamint minden színű és rangú hangyák észjárására, egyszerre csak érzéketlenekké kezdtek válni a tücsöknótára is. Hiába mutogatta, bizonygatta a nagy vöröshangyának, hogy ím’ a hátsó lábain mekkora piros foltok virítanak, nem hittek többé elkötelezettségében. A közönséges fekete hangya néha még méltatta dalnoki érdemeit, elismerésül adott neki egy új frakkot is, ám egyéb mesterdalnoki szolgálataira már nem tartott igényt.
Még az alacsonyan szálló szárnyas hangyák s egyéb ízeltlábúak sem vettek róla tudomást, bár az utóbbiak nem nagyon válogatnak a dalnokokban és a tücsökhöz hasonlóan, odacsapódnak, ahol sok a levéltetű…
Így rekedt ki a nyarak muzsikusa minden termeszvárból.
Nem maradt más hátra, mint csápjait visszahúzva, lantjával a hóna alatt visszavonuljon egy megüresedett csigaházba, magára húzva néhány rozsdavörös levelet.
Ha jól fizetnek, jövőre is elhúzza a nótájukat. Vezérboly előnyben, természetesen. Hisz egy tücsök is adhat magára, vagy mi a szösz?
Sütő Éva
