Már gyomrunk sincs hozzá…
Néha annyira felgyorsulnak, megsokasodnak az események, annyi mocsok, szenny és ordas hazugság hömpölyög a világban, hogy már az újságírónak sincs gyomra (pedig elég edzett az ilyenekhez) papírra vetni, rögzíteni, amit a jelenkori politikustársadalom kitermel magából.
Nézem a híreket, és csak tátom a számat, hogy a vezetőinknek nevezett haramiabanda úgy ga(rá)zdálkodik az adófizetők pénzével, mint a sajátjukkal.
Amíg ezek a „kiváltságosak” milliárdokat forgatnak, fiaztatnak, kamatoztatnak, fogalmuk sincs arról, mások hogyan vészelik át fizetéstől fizetésig, nyugdíjtól nyugdíjig a hónapot. Már nem is erről szól a mandátumuk.
Míg Rózsi néni az aszpirint is hitelbe veszi a gyógyszertárban, egyik-másik senkiházi nem átall azzal védekezni, hogy márpedig ő kevesebbet lopott, mint a másik.
Nosza, ettől meg is könnyebbülünk, hisz akkor tán sikerül folyósítani a nyugdíjakat, kifizetni a béreket ebben a hónapban is, egyáltalán működtetni a rendszert. Örüljünk tehát, hogy egyik imposztor néhány milliárddal kevesebbet szíveskedett zsebre vágni mint a másik.
Ez valóban fontos szempont. Az öltönyös bűnözésben, aki kevesebbet lop a másiknál, az már szinte ártatlan. És nem átallják magyarázni, bizonygatni óraszám, ha teret ad nekik a közmédia, hogy „az én saram nem olyan, mint a te sarad”. És úgy dobálóznak a milliárd eurós összegekkel, kenőpénzekkel, panamákkal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
A fogdák, a börtönök meg nem győzik „tárolni” a sok hitvány haramiát, akik kizárólag a választópolgár érdekeit „szolgálták”, bár fenemód sose fogynak el. S mintha a fogdák hátsó kapuin se lenne zár…
Vajon mikorra fogjuk kiheverni ezt a több évtizedes kárt, amit a mindenkori klánok és a hozzájuk tartozó „mikutyánkkölykei” okoztak ennek a generációnak? És ki fog ennek egyáltalán véget vetni?
Akár tetszik, akár nem, nyugodtan kimondhatjuk: ezt a ránk tapadó óriáspolipot a mi elfásult, alvó társadalmunk hozta létre, termelte ki az által, hogy (választó)eszközzé degradálta magát az enyves kezű bitangok szolgálatára.
Pár szem lehulló morzsáért. Had ne mondjam, hogy üveggyöngyökért, ami lassan szállóigévé növi ki magát megnyomorított társadalmunkban.
Sütő Éva
