Már a kúttól sem fértek!
Gyermekkorunkban éveken át egy kiszolgált kerekes vaskút ontotta az iható tiszta vizet annál az iskolai épületnél, amelyet évtizedekig magáról a jó öreg vízadóról neveztek el a helybéliek. Több ilyen kút is volt Érmihályfalván, emlékezetem szerint a régi városháza sarkánál is sokáig szolgálta a lakosságot egy ehhez hasonló „jószág”. A római katolikus templommal szemben ma is áll egy régi relikvia, éppen az Andrássy Ernő múzeumnál.
A kerekeskúti iskola (Bernáth József) elől már évtizedek óta nyoma veszett az eredeti kútnak, sőt a régi városháza sarkáról is meglovasították a vasmunka eme díszes mesterművét. Az előző városvezetőség, mintegy mementójaként a réginek, az iskola elé épített egy láncos tekerővel ellátott, inkább csak dísznek, városi hangulatosságnak szolgáló „kutat”.
A hét végén a Kuthy-emléktábla koszorúzásánál keserűen tapasztaltam, hogy egyesek szemeteskukának használják, a „medrét”, a faveder is szét van tördelve, lánca pedig leszakítva lóg a semmibe…
Vajon mikor fogunk már felnőni „azokba a magaslatokba”, hogy minden egymásra helyezett kő, kiültetett fa, felsepert út vagy járda, virágágyás a mi civilizáltabb életünket hivatott szolgálni? Vajon mikor fogunk tudni valamit úgy megbecsülni, mint a régiek, akik évtizedekig, sőt évszázadokig úgy tudtak bármit is használni, hogy abban nem tettek kárt szándékosan? Szomorú…
Sütő Éva
