Maszkok mögött
Rendkívül furcsa, sajátságos mostani világunk, kedves sorstársaim, mondanám a járvány okozta körülmények miatt. De nem igaz! Az emberek nem változnak, vannak helyzetek, amikor nem tudják takarni valódi érzéseiket, emberi vagy embertelen mivoltukat.
Magyarországi, ellenzéki oldalon nagy port kavart a Fidesz határon túlra irányított „gyorssegélye”. Eddig is prüszköltek, ha a magyar költségvetésből csurrant, cseppent határon túlra is. Okkal, de oktalanul is szapulták a magyar kormányt, illetve a határon rekesztett magyarokat, figyelmen kívül hagyva olyan tényeket, melyeket magyarként illett volna megfontolni. Nem akarok bántani senkit, különösen nem azokat, akik jóhiszeműen, emberségből emelik fel szavukat az igazságtalanságok ellen. Ám vannak akiket, emberi gyarlóság, kicsinyesség, jelen esetben, magyar jellemtől távol álló megnyilvánulás vezérel. Sajnos, nem egyedi és elszigetelt eset az irigység, az önzés, a rosszindulat.
Tanúja voltam ’90 után, amikor magyarországi „magyar”, nagy nyilvánosság előtt, a szemünkre vetette, erdélyieknek, hogy segélyt hoztak a zűrzavaros időkben Erdélybe, ezért fogjuk vissza magunkat! Most, ugyanaz a helyzet, ugyanolyan „magyarok” berzenkednek, fenekednek, gyűlölködnek. Eszükbe sem jut, hogy akkor és most is a segítség rászorulókhoz jut.
Talán jobb lenne, ha küldenék bárhova, csak magyaroknak ne?! Sok minden eszébe jut ilyenkor az embernek… Biztos vagyok benne, hogy mélyen hallgatnának, ha migránsokra szánná a magyar kormány a pénzt.
Hogy van hátsó szándék? Meglehet, hiszen elég érthetetlen, hogy az erdélyi magyar maffián keresztül (RMDSZ) jött a „gyorssegély”! Nem hiszem, hogy a magyar politikum ne ismerné eladóinkat, elárulóinkat és mégis… Azt sem hihető, hogy ne tudnák, hogy az erdélyi Fidesz szavazók nem RMDSZ függőek. Hogy valakinek mégis anyagi haszna válik az egész ügyletből, azért ne az erdélyi magyarokon verjék el a port az „anyaországiak”. Megvan nekünk is a magunk baja, hogy haszonleső politikusok bújnak a segély mögé, olyanok, mint a hírhedt Szabó Ödön és társai. Maszkok mögül szórják a vírust, fertőzik, az amúgy is karanténba szorított erdélyi magyarságot.
Ezért kérném magyarországi sorstársainkat, hogy ne testvéreikbe keressék a hibát! Ne az önhibájukon kívül elszakított nemzetrészek legyenek gyűlöltségük tárgyai. Mi is érezzük, ami odaát történik, azt az embertelenség legmélyebb bugyraiból fakadó gyűlöletet, egyik oldalon és a másikon is, aminek semmi köze a magyarsághoz, emberiességhez.
Próbáltam volna szebbet és jobbat írni, kedves sorstársaim, határon innen és túl. De ma, ezekben az időkben, csak ez sikeredett.
Gábor Ferenc, Köröstárkány
