Máté Imrére emlékeztek Érmihályfalván
Ne temessék el a költőt, / szeme még védő tekintet, / koponyája győzelem-bástya – szól a figyelmeztető a sírfelirat Máté Imre Neruda-sirató című verséből, amelyet barátai írattak fejfájára 1989. december 8-án.
Halának 26. évfordulóján a Bartók Béla művelődési házban kialakított „irodalmi kávéházban” szellemiségének, stafétájának továbbvivői emlékeztek meg az egykoron mellőzött költőről, akik mintegy ötven könyvet tettek le a díszasztalra, az érmelléki poéta emlékére.
Máté Imre (1936–1989) négy kötetet hagyott tisztelőire egy olyan viszontagságos, komor és nyomasztó rendszerből, amelynek fordulatát már nem érhette meg (Látta ezt a fürge mókus – gyermekversek, 1969; Forgó táncban –versek, 1973; A nap kalapja – gyermekversek, 1980; Segíts meg, emberségem – Gábor Ferenccel és Számadó Ernővel közös verseskötet, 1984), de köteteinek száma valószínűleg korai halálának rovására írható. Eme hagyatékon kívül sokkal több volt még a költőben, hangzott el azoktól, akik még személyesen is ismerték.
Az irodalmi kávéház házigazdája a poéta nevét viselő városi könyvtár – Gheri Judit, Szalai Ilona, Borbély Simon Andrea személyében –, illetve a Borbély Simon Csaba és Szabó János képviselte művelődési ház, amely otthont adott az eseménynek. Közreműködött a Móka színjátszó csoport, amelynek frontembere és rendezője – Szabó János – moderálta a műsort.
Máté Imréről Szilágyi Ferenc (Hubart) osztotta meg gondolatait, majd Szabó János ismertette az elmúlt két és fél évtized helyi irodalmi termését, a monográfiáktól a tudományos munkákig, a szépirodalmi művektől a publicisztikai, helytörténeti kiadványokig, egyéb műfajokkal bezárólag.
A Móka tagjai – Boros Emőke, Varga István, Kecskés Zoltán, Boros József, Szabó János – olvastak fel a közszemlére tett kötetekből, de néhányan maguk ismertették írásaikat. Bár a kötetek szerzői nem voltak valamennyien jelen, azért a legtöbb Máté-körös (Szilágyi Ferenc Hubart, Rencz Csaba, Kovács Rozália, Szilágyi István, Boros József és alulírott), illetve olyan szerzők is, akik nem voltak az irodalmi kör tagjai, mint Kis-Kőrösi Jolán, Bokor Irén, Sillye Judit is megtisztelték jelenlétükkel a rendhagyó megemlékezést.
A szervezők mellett a Szép Kor Nyugdíjas Egyesület három tagja ropogós fánkkal és forralt borral örvendeztette meg az „irodalmi kávéház” vendégeit, minek előtte Nyakó József polgármester is szólt pár üdvözlő szót az egybegyűltekhez. Ugyanakkor átnyújtott egy csokor virágot és egy ajándékkosarat Szalai Ilona könyvtárosnak, nyugdíjba vonulása alkalmából, megköszönve neki a város nevében is a sok szép rendezvényt, amelyekkel megörvendeztette a kultúraszerető mihályfalviakat. A könyvtárosok a szerzőket is megajándékozták egy-egy karácsonyi hangulatot idéző képzőművészeti kompozícióval.
Az eseményen a Máté családot nem képviselte senki, illetve Nagyváradról sem tette tiszteletét egyetlen élő tolltársa sem, mi több Pataki István Bihar községi költő és kebelbarátja sem volt jelen, mint korábbi években. A szervezők ezt azzal magyarázták, hogy csak a szerzőknek küldtek ki meghívókat, mások részvételét (olvasók, ismerősök, családtagok, baráti kör) a sajtóban megjelentekre, valamint a helyi hirdetőkre kitett plakátokról való értesülésekre bízták.
Ide tartozik a tény, miszerint a Máté és a Baricz-Nánási család (a költő unokahúga és családja), valamint az éppen regnáló helyhatóság viszonya sem éppen felhőtlen. A felemás állapot pedig érezhetően rányomta bélyegét mind a tavalyi, mind az idei rendezvényre.
Sütő Éva
