Az új évi sajtóértekezletről
A 2016. évi első sajtótájékoztatóján Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke magyar és román nyelven köszöntette a média reprezentánsait január 15-én délelőtt a nagyváradi EP-irodában.
Röviden értékelte az elmúlt esztendőt mind romániai, mind közép- és összeurópai vonatkozásban. Hazai viszonylatban negyedszázaddal a Ceauşescu-rezsim bukása után se rendről, se szabadságról nem beszélhetünk, a demokratikus rendszerváltozás eddigi rögös útját a romániai sztrádaépítéssel szemléltethetjük: a nagy nekiveselkedés szinte semmit sem eredményezett. Tetemes energia- és pénzráfordítással sem sikerült az ország európai felzárkózása a lakosság által elvárt mértékben és módon. Az utca hangja egyértelműen kifejezte tavaly is: az romániai politikai osztály – a magyar parlamenti képviselettel egyetemben – megbukott minden vizsgán, a korrupció át- meg átszövi a társadalom minden szegmensét. Az RMDSZ például – a többi hazai párthoz hasonlóan – a kommunista örökséget hordozza magával, a korrupció sem idegen tőle, ráadásul a létfontosságú erdélyi magyar ügyeket rendre mind veszteségbe „kormányozta” – mondotta az erdélyi EP-képviselő.
A romániai társadalmi-politikai helyzet értékelését és az általa szükségesnek vélt intézkedéseket és csapásirányokat a Megalkuvás nélkül című újévköszöntő nyilatkozatában foglalta össze Tőkés László (csatoljuk közleményünkhöz), különös tekintettel az idei önkormányzati és parlamenti választásokra. „A hitét vesztett magyaroknak az adhatja vissza a szavazókedvét, ha azt látják, hogy a politikában egyébként természetes verseny mellé a megegyezés, az összefogás képessége is társul politikusainkban” – szögezi le az EMNT elnöke, hozzátéve: a románokkal együtt megvívott 1989-es szabadságharcunk szellemében az idei választások alkalmával új rendszerváltozásra kerülhetne sor. „A választópolgároknak valójában nem ilyen vagy olyan, szimpatikus vagy kevéssé szimpatikus, pénzes vagy kevésbe módos személyek, hanem azon értékek és nemes érdekek között kell választást tenniük, melyeket az egyes jelöltek és pártok bátran és megalkuvás nélkül képviselnek” – vélte az EP-képviselő, feddhetetlenséget kérve minden közéleti szereplésre elhívott polgártársunktól.
A továbbiakban a püspök kitért az egység és az összefogás kérdéskörére, megállapítva: a szűk pártegység helyett széleskörű nemzeti összefogásra kell törekednünk, ezt kellene támogassa a magyar kormányzat is, a nemzeti önrendelkezés nemes eszméje mellett. Egyebek mellett javaslatot tett a kilencvenes évek elején felvetett és azóta is többször szorgalmazott román–magyar nemzeti kerekasztal megszervezésére.
Tőkés László a sajtótájékoztató elején három fotókompozícióval szemléltette az új esztendő egyes kihívásait. Az EP-iroda falán lobogó öt zászló együttállása a sajátos nemzeti, közösségi, regionális, össznépi és európai érdekek egymást kiegészítő képviseletét szimbolizálja „Most, az új esztendőben is zászlót kell bontanunk: az igazságért, a szabadságért s a demokráciáért. Európai, keresztény és nemzeti értékeinkért. Testvéreinkért, családjainkért, ifjúságunkért és – közös jövőnkért” – olvasható az EP-képviselő nyilatkozatában, utalással az európai migrációs válságra és a hazai konfliktusokra. A decemberben kitűzött partiumi zászló ellen máris befutott a hatalom támadása: a helyhatóság a levételére szólította fel a püspököt, ezt is reklámzászlónak minősítve, akárcsak korábban a székely zászlót. Két másik fotón pedig egyes romániai magyar vezetők láthatók, akik az RMDSZ nevében tévútra vitték, országos és helyi szinten egyaránt, a közképviselet és érdekérvényesítés ügyét – de van köztük olyan is, aki úgymond a korpa közé keveredett…
Ennek kapcsán Tőkés László újból sérelmezte, hogy az RMDSZ továbbra is egyedül rendelkezik azon támogatás fölött, amelyet a román költségvetésből az erdélyi magyarságnak utalnak ki, és az összeget szerinte átláthatatlan módon önmagára és klientúraépítésre költi. Önzés és megalkuvás nélkül kellene arra törekednünk, hogy a közös zászló alatt a hamisítatlan magyar érdek és a nemzeti önrendelkezés képviselete útján keressük a kibontakozás útját – vélte –, miközben a kívánatos új rendszerváltozásnak a politikai osztály cseréjével kell párosulnia. Mintául szolgálhat Románia számára a 2010-ben Magyarországon elkezdődött társadalmi-politikai reform, amely államreformmal párosul – mutatott rá az EP-képviselő.
Nagyvárad, 2016. január 15.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája
Újévköszöntő nyilatkozat
Barankovics István, a magyar kereszténydemokrácia emblematikus alakja ekképpen fogalmazott: „A diktatúra olyan rend, amelyben nincs szabadság. De ahol csak szabadság van rend nélkül, az még nem demokrácia, hanem anarchia. A demokrácia rendet kell jelentsen a szabadságban és szabadságot a rendben.”
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a migránsok százezreinek a szinte ellenőrizhetetlen európai áramlása előbb Magyarországon át, majd a nyugat-balkáni útvonalon keresztül éppen az anarchiába torkolló szabadosság irányába vezet, s az eszményített nyugati liberális demokráciákat létükben veszélyezteti.
Hazai viszonylatban, negyed századdal a Ceauşescu-rezsim csúfos bukása után se rendről, se szabadságról nem beszélhetünk. Ezt az állapotot nevezhetjük: demokratúrának. A romániai demokratikus rendszerváltozás eddigi rögös útját találóan szemléltethetjük az elhíresült román autópálya-építéssel: nagy pénzért és hosszú idő alatt, íme, ennyire futotta…
A ciános bányászat elleni országos tüntetések, a legutóbbi államelnök-választást övező társadalmi forrongás, majd a bukaresti tűzvész nyomán kirobbant kormánybuktató országos felháborodás – hogy csak néhány esetet említsünk – híven tükrözték a román posztkommunista rendszer és annak politikai elitje iránti mérhetetlen elégedetlenséget. Az általános elégedetlenséget még csak az erdélyi magyaroké múlja felül, akik a Ceauşescu-diktatúra homogenizációs politikája örökségének tulajdoníthatóan azóta is kétszeresen hátrányos helyzetet kénytelenek elszenvedni.
Múlt heti újévköszöntő találkozónkon az európai parlamenti irodám homlokzatára kitűzött zászlók képét osztottuk ki, ezzel az igei felirattal: „Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért” (Zsolt 60,6). A magyar és a román szabadság lyukas zászlaja, valamint az európai mellett ott látjuk a székely és a partiumi lobogót is, mely utóbbiak miatt hatósági eljárás, majd pereskedés indult.
De akárhogyan is volna: félelem és megalkuvás nélkül zászlót kell emelnünk az igazságért. Most, az új esztendőben is zászlót kell bontanunk: az igazságért, a szabadságért s a demokráciáért. Európai, keresztény és nemzeti értékeinkért. Testvéreinkért, családjainkért, ifjúságunkért és – közös jövőnkért.
Aki letöri a zászlót – az elfoglalja a várat. Nemzeti jelképeink tehát messze túlmutatnak önmagukon: magukban hordozzák értékeinket, érdekeinket és identitásunkat. Mindazt, aminek védelmében – zászlót emelve – érdemes harcba szállnunk, fáradságot és áldozatot vállalnunk.
Idén a demokrácia próbája: nagy fontosságú választások előtt állunk. Az elégtelenre vizsgázott politikai osztály újabb megmérettetése következik. Eljött az ideje – ahogyan Klaus Johannis mondotta – az „új kezdetnek”, vagy ahogyan Dacian Cioloş fogalmazott: az állam iránti bizalom helyreállításának. Mindketten erdélyiek, közvetlen német és magyar kötődéssel. A románokkal együtt megvívott 1989-es szabadságharcunk szellemében ez a körülmény jó ómen arra, hogy az idei választások alkalmával új rendszerváltozásra kerüljön sor. Erre, ezért emeljük magasba zászlainkat!
A zászló-kompozíció mellett két csoportos politikusi fotót is megtekinthetünk: egyiken az RMDSZ három országos vezetője, a másikon három bihari reprezentánsa látható. Őket válasszuk? Melyiket válasszuk közülük? A volt elnököt, aki neptuni kényszerpályára vezérelte jobb sorsra érdemes Szövetségünket? Hivatali utódját, aki elődje nyűgét cipeli a hátán, miként a román társadalom a kommunizmus örökségét? Vagy azt a megyei elnököt, akit korrupciós eljárás miatt bírósági felügyelet alatt tartanak a hatóságok? Vagy azt a szenátort az SZKT újraválasztott elnökét, ünnepelt nőszövetségi elöljárót és nagy karriert befutott képviselőtársát, a bihari RMDSZ ügyvezető elnökét, akiket vélhetően a korrupció vádjával szemben védelmet nyújtó mentelmi jog elnyerése céljából röpítettek a magyarság szavazataival Románia parlamentjébe (lásd: Ady-központ ügye stb.)? Markó Attila képviselőt már nem is említem, mert őt a magyar egyházi javakat bitorló román hatalom hamis vádak alapján űzte külföldre…
A kérdés – ha csak a felszínt nézzük – nem jó. A mi választásunk ugyanis nem puszta személyválogatásról szól. A választópolgároknak valójában nem ilyen vagy olyan, szimpatikus vagy kevéssé szimpatikus, pénzes vagy kevésbe módos személyek, hanem azon értékek és nemes érdekek között kell választást tenniük, melyeket az egyes jelöltek bátran és megalkuvás nélkül képviselnek. Ezen jelöltállítási mérce alól még az egyeduralmába betokosodott RMDSZ jelöltjei sem nyerhetnek felmentést. A politikai osztály ellen fellázadt utca elvárásai reájuk is érvényesek.
És ezen a ponton tevődik fel az egység és az összefogás kérdése. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes az RMDSZ-szel való „kiegyezés” híveként azon a véleményen van, hogy „mivel az RMDSZ a legerősebb, parlamentbe kerülni képes szervezet, a vele való együttműködés nemzeti parancs”. Tavaly áprilisban azt is hangoztatta, hogy: „nem fogadható el semmi, ami az RMDSZ-t gyengíti, mert az erős erdélyi magyar képviselet letéteményese az RMDSZ.”Húsz évvel ezelőtt hasonló logikával akár azt is mondhatta volna valaki a románoknak, hogy csakis Ion Iliescura szavazzanak, mivel toronymagasan ő és az ő „frontja” esélyes az „erős képviseletre”…
De egyáltalán: hol marad a demokratikus választás szabadsága – egy olyan pártszövetséggel szemben, mely a létfontosságú erdélyi magyar ügyeket rendre mind veszteségbe „kormányozta”?!
Arról nem is beszélve, hogy az RMDSZ szokványos dicsekvése a maga 85%-nyi voksával nem több, mint az erdélyi magyar választópolgárok alig egyharmadától kapott csekély támogatás – tehát „integrátori szerepéről” szó sem lehet, hiszen erdélyi magyarjaink nagyobb része már el sem megy szavazni.
Gazda Zoltán székely széki elnök jól látja, hogy „az RMDSZ és az ellenzéki magyar pártok egyformán padlón vannak. Ebből a helyzetből csak a magyarság feleszmélése, egy belső »forradalma« mutathat kiutat.” A hitét vesztett magyaroknak az adhatja vissza a szavazókedvét, ha azt látják, hogy a politikában egyébként természetes verseny mellé a megegyezés, az összefogás képessége is társul politikusainkban. Éppen ezért támogatom az Erdélyi Magyar Néppárt magyar–magyar politikai együttműködésről szóló javaslatát.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott külhoni autonómiakoncepciókról szóló összegző tanulmányának bejelentése a jelen összefüggésben intő jelnek számít arra, hogy a múló pártpolitikai opportunitásokat, illetve az RMDSZ autonómiával szembeni obstrukciós politikáját meghaladva: a közös zászló alatt, a hamisítatlan magyar érdek és a nemzeti önrendelkezés képviselete útján keressük a kibontakozás útját.
Ennek céljából a szűk pártegység helyett széleskörű nemzeti összefogásra kell törekednünk, melynek részeképpen – többek között:
• újból összeül az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum,
• végre útjára indítjuk közös autonómiaprogramunkat
• felelevenítjük a ’90-es évek elején többször is RMDSZ-határozatba foglalt, román–magyar kerekasztal megszervezésére irányuló indítványunkat.
Mindezek megtárgyalása végett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviseletében találkozóra hívjuk a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetőit.
Nagyvárad, 2016. január 15.
Tőkés László
az EMNT elnöke
