Ady Endre egész alakos szobrát, a Pro Universitate Partium Alapítvány adományát avatták fel június 11-én Kalotaszentkirály-Zentelkén, a költő nevét 2003 óta viselő helyi általános iskola udvarán.
Ady az életrajzírói szerint 1914 június elején járt Kalotszentkirályon (románul Sâncraiu, németül Heilkönig/Sehngrall) leendő feleségével, Csinszkával, és ekkor íródott a hársfa, azaz az Ady-fa alatt A Kalota partján című nevezetes verse: „Pompás magyarok, templomból jövet / Mentek át a Kalota folyón / S a hidat fényben majdnem fölemelte / Az ölelő júniusi Nap. (…)”
A község Kolozs megye Bánffyhunyadi járásához tartozott a magyar világban. Ady Endre 1914 áprilisában Érmindszentről látogatott el először Csucsára, Boncza Berta meghívására, akivel már évek óta levelezett. Júniusban a költő ismét Csucsára utazik, 6-án érkezik és 12-én utazik tovább, ez a hét jelenti kapcsolatuk döntő fordulatát, ekkor határozzák el, hogy összeházasodnak, ekkor születik meg a Csinszka becenév. A hét hangulati emlékét őrzi A Kalota partján című vers, amit Csinszka szentkirályi rokonainak meglátogatása ihletett, a források szerint már június 6-án kikocsiztak Csucsáról a jó húsz kilométerre lévő faluba, s másnap, vasárnap tértek vissza a Boncza-kastélyba.
A szombaton leleplezett szobor története sem mindennapi. Várady Sándor (1920–2000) Munkácsy-díjas szobrászművész, Magyarország érdemes művésze, aki a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán tanult, egy 1952-ben meghirdetett Ady-pályázatra készítette el. Politikai hercehurca miatt a bronzszobrot nem a beharangozott helyen helyezték el, hanem egy budapesti iskolában. A rendszerváltás után a visszaszolgáltatott iskolaépülettel együtt jutott a budapesti Orsolya-rendi Szent Angéla Általános Iskola és Gimnázium birtokába. Úgy tudni, hogy az ezredfordulón zajló fejlesztési munkálatok miatt távolították el talapzatáról, s tíz éven át az iskola pincéjében tárolták. 2010-ben az iskolaigazgató Érmindszentnek ajándékozta a szobrot, miután értesült arról: a Pro Universitate Partium Alapítvány (PUPA) gyűjtést szervezett, hogy a szülőfaluban egy, a költő jelentőségéhez méltó, egész alakos szobrot állítsanak fel. (Egyes sajtóközlések szerint a költő 1977-ben felállított, szocreál stílusú mellszobrát akarták volna egész alakosra cserélni, de ez így nem felel meg a valóságnak). 2010 tavaszán a budapesti szobor Nagyváradra érkezett, ám végül mégsem került Érmindszentre, hiszen ott napjainkban minden román állami tulajdonban van, a költő szülőháza és az Ady-kúria is a Szatmár Megyei Múzeum fennhatósága alá tartozik, sőt még falu ősi magyar nevét is elvették a román és magyar kommunisták 1957-ben. (Azóta is a Sat Ady Endre, illetve az újonnan kiókumlált Adyfalva névvel illetik hivatalosan.)
A PUPA képviselői nemrég Kalotaszentkirálynak adományozták a Várady-szobrot, ahol az illetékesek a múlt év végén eldöntötték: a kalotaszentkirályi anyai rokonságot is ápoló költő nevét viselő helybeli bentlakásos iskola területén lel végre otthonra a bronzszobor. Így a felállítás engedélyezési folyamata is egyszerűbb lett. Gergely Zoltán kolozsvári szobrászt kérték fel, hogy elkészítse magyarvistai kőből a talapzatát. Az ünnepélyes leleplezésre szombaton kerülhetett sor, a helybéli ifjúság alkalomhoz illő zenés-verses közreműködésével. Póka András György polgármester és Vákár István megyei tanácsalelnök képviselték a területi önkormányzatokat, Okos-Rigó Dénes iskolaigazgató házigazdaként szólalt fel, Okos Márton, a hely szülötte a Gyarmathy Zsigmond Diákösztöndíj alapítójaként beszélt, de szót kapott egy másik elszármazott, Preininger Rozália, jelenleg Baján élő önkormányzati képviselő, valamint az előző iskolaigazgató, Lakatos András is.
Az adományozó képviseletében Tolnay István egyetemi tanár, a Pro Universitate Partium Alapítvány kuratóriumának alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket, átadva Tőkés László elnök szívélyes üdvözletét és jókívánságait, mindkettőjük nevében jelentve ki: a szobor ezennel a legjobb helyre került.
A nevezetes hársfa, a folyóparti Ady-installáció, a híres vers 1944-es emléktáblája, a Kiszely-kerti emlékszoba mellett Várady Sándor kitűnő alkotása így gazdagítja majd a kalotaszentkirályi Ady-kultuszt, a magyar fővárosból Nagyváradon át a Kalota partjára érkezve-települve.
