Megszorítások ideje
Minden jel szerint nagyot kell csalódniuk azoknak, akik azt hitték, hogy a koronavírus-járvány által okozott gazdasági károkat rövid idő alatt el lehet hárítani. Hogy mekkora a gond, az jól látszik a kormány képviselőinek napokban tett nyilatkozataiból, illetve abból, hogy az idei költségvetés késik.
Ugyan a büdzsét eleve február elejére ígérte Florin Cîțu miniszterelnök, sajtóhírek szerint azonban lassan haladnak a tervezet kidolgozásával, mivel óriási a szakadék a különféle minisztériumok által igényelt és a rendelkezésre álló pénzösszegek között. Tavaly Románia – akárcsak a világ szinte összes országa – az elszálló költségvetési hiány árán próbált tüzet oltani, életben tartani a gazdaságot: a különféle támogatások, megnövekedett kiadások fedezésére újabb és újabb kölcsönöket kellett felvenni, az államháztartás hiánya így megközelítette a 10 százalékot. Ezt a hatalmas deficitet szeretné most visszafaragni a Cîțu-kormány legalább két százalékponttal, a békeidőben amúgy szintén magasnak számító 7 százalékpontot célozva meg, hogy a nemzetközi pénzpiacokon kölcsönhöz jusson az ország.
Csakhogy ez a vártnál nehezebb feladatnak ígérkezik, ha tartani szeretnék korábbi ígéreteiket, amilyen például a beruházások felpörgetése, és teljesíteni akarják egyes, törvényben is foglalt vállalásaikat, mint a bérek, nyugdíjak, gyermekpénz növelése. Sajtóhírek szerint a költségvetés véglegesítése is azért késik, mert a miniszterek jóval több pénzt kérnek az általuk vezetett tárcák számára, mint amennyi rendelkezésre áll.
Nem csoda hát, hogy meglehetősen ködösek egyelőre a miniszterelnök szavai a büdzséről, mind a nyugdíjak emeléséről, a már életbe lépett intézkedések pedig – például az állami alkalmazottak bérének befagyasztása – egyértelműen megszorításokat jeleznek. Nem véletlenül merül fel egyre gyakrabban a pótlékok kérdése is: túl azon, hogy a társadalmi igazságosság szempontjából bizony ideje lenne bizonyos juttatások levágásának egyes alkalmazottaknál, a meglebegtetett intézkedés a költségvetés hiányának kordában tartását is szolgálja. Raluca Turcan munkaügyi miniszternek az új bérezési és új nyugdíjtörvényről szóló nyilatkozatai ugyancsak arról árulkodnak: jelentős növeléseket nem tervez a kabinet.
Mindez persze szükségszerű és nem is feltétlenül rossz kezdeményezés, főleg, ha a tisztogatást a kifizetési lista tetején kezdik, és könyörtelenül végrehajtják. Igencsak ideje lenne rendet teremteni végre az állami szektorban fizetett bérek ügyében is, hiszen rengeteg az igazságtalanság a rendszeren belül és túl sok az aránytalanul magas kereset. És bizonyos értelemben nyugdíjreformra is szükség lenne: ezt azonban a speciális, nyugalmazott ügyészeknek, bíráknak és szekusoknak fizetett, aránytalanul és szégyentelenül magas összegek visszafaragásával vagy megadóztatásával kellene kezdeni. Mert az ezer lej körüli kisnyugdíjak 40 százalékkal történő emelése is méltánytalanul alacsony járandóságot jelentene. És ezt a 40 százalékos nyugdíjemelést illúziónak nevező Raluca Turcan munkaügyi miniszternek is illenék tudnia.
Farcádi Botond / Háromszék
